Volt időm gondolkodni. És eszembe jutott néhány apróság, melyek kimaradtak az útleírásból.

-*-*-*-*-*–*-*-*-*–*-*-*-*-*-*-*-*–*-*-*-*-

A Grand Canyon környékén igen óvatosan kell kezelni a geográfiai viszonyokat. Persze, mi is vicceltünk, hogy milyen elcseszett túra már ez, a lefelé menettel kezdjük és a felfelé menettel végezzük. A létező legrosszabb kombináció: lefelé bátran mész, aztán lehet, hogy a feljövetelhez meg már nincs szufla.
Ráadásul milyen frusztráló már: egész napi rohadt kemény munkával legyőzöd a magasságot… és hol találod magad? A síkságon.

Na, ez az, ami nem igaz. Mert látszólag tényleg egy végtelen síkságon, a látóhatárig tartó sivatagon csavargunk… de csak látszólag.

Elmentünk reggelizni, még a nagy túra előtt. Én az egyenreggelihez adott két tojást főzve kértem. Ültünk, vártunk. Aztán még mindig ültünk és vártunk. Majd megjelent a pincér és nekiállt szabadkozni, hogy a főtt tojásra még sokat kell várnunk, mert ezen a tengerszint feletti magasságon már sokkal lassabban forr fel a víz.
Hoppá. Akkor az alföld sokkal inkább felföld? Bizony, az. Igazából a Coloradó csalingázik a tengerszinthez közel, és mi voltunk 2000 méter körüli magasságon.

-*-*-*-*-*–*-*-*-*–*-*-*-*-*-*-*-*–*-*-*-*-

Az idő nagyon sokat tud változtatni a gondolkodáson. Akkor nagyon be voltam tojva a feljöveteltől. Azt mondtam, csak egyszer jöjjek fel, soha többet nem mászok fel ilyen magasra.
Ez volt.
Ma már simán nekimennék ismét. Persze nem ugyanannak az emelkedőnek, hanem valami másiknak. Amely hasonlóan szép helyre vezet.

-*-*-*-*-*–*-*-*-*–*-*-*-*-*-*-*-*–*-*-*-*-

Nem beszéltem például a vortexről. Amennyire sikerült kihüvelyeznem az útikönyvekből, ez egy térbeli alakzat, leginkább egy kúpra spirálisan feltekert kötélhez hasonlít.
Hogyan jön ez a képbe?
Úgy, hogy Sedona előtt van egy kis falu, mely tipikusan nyugdíjasok öregkori letelepülőhelyeként funkcionál.
Érthetőbb lett? Nem?

Akkor megpróbálom elmagyarázni. A vortexet Amerikában gyógyító erővel ruházzák fel. Úgy tartják, hogy ahol sok a vortex, ott gyógyító kisugárzása van a földnek. Márpedig Sedona és a környékbeli Red Rock hemzseg a kúpos szikláktól, melyekre spirálisan tekerednek fel vájatok, ösvények. Az amik ezt annyira komolyan veszik, hogy az egyik szikla mellé még egy gyógyító templomot is odarittyentettek.

-*-*-*-*-*–*-*-*-*–*-*-*-*-*-*-*-*–*-*-*-*-

Induláskor Nej megkért, hogy fotózzak neki hátteret a számítógépére. Amikor próbáltam puhatolózni, azt mondta, hogy különösen érdeklik a magányos fák, festői háttérrel.
Hát, ezen nem múlott. Ahogy láttam egy magányos fát, padlóféket nyomtam, kipattantam és lencsevégre kaptam. A kanyonban sziklák szélére másztam ki, hogy jól mutasson az a magányos fa.
Annyi magányosfás fényképet hoztam, hogy alig fért rá a vincseszterre.

Erre kiválasztott egy fényképet a kanyonról. Fa a környéken sincs.