Egy interjú. Vajon kivel?

– Visszatértünk ugyanoda. A politika nem így beszél, mert a magyar társadalom nem erre kíváncsi. A magyarok mindig arra szavaznak, aki azt mondja, kolbászból lesz a kerítés.
– Ebben még ma is hisznek? Ma két reformellenes, etatista, státuszorientált, intervencionista, túlköltekező, élősdi párt van Magyarországon. Mi között lehetett választani? Semmi között. És most sem lehet. A Fidesz minden reformot ellenez. Az MSZP pedig hol ezt mondja, hol azt, hol radikális reformer, aztán a bársonyos reformokat is lehetetlennek tartja. Ez nem hiteles. Az egyik politikai osztály direkt szennyezi a közérthető beszédet annak érdekében, hogy az emberek csak a negatívumokat lássák meg, a másik oldal viszont képtelen elmagyarázni, miről is szól az egész. A minőség, az esélyegyenlőség javításáról, és arról, hogy nem több pénzért, hanem más csatornákon más arányban befizetett pénzért sokkal jobb minőséget kapjunk.

– Ez nem az a közeg, ahol változhatna a politikai stílus.
– Soha nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy valamilyen megvilágosodás folytán a politikusok a társadalom előtti felelősségüktől vezérelve elindítanak bizonyos fontos reformokat. Ha más miatt nem, akkor azért, mert a kormánypártnak már nincs veszteni valója.

– Komolyan hisz benne, hogy ma a kormány arra biztathatja a képviselőket: ne érdekeljen benneteket, lesz-e állásotok?
– Így sem lesz nekik.

És az interjúból hivatkozott írás sem rossz.