Még talán itt a blogon is kikeltem anno a jelenség ellen. Mennyire dühítő már, de komolyan? Ott állsz a leengedett sorompó előtt, mondjuk a pole pozícióban. Várod a vonatot. Egyszer csak megjelenik a szerelvény, beáll a _sorompó előtti_ állomáshoz, le- és felszállnak az utasok, majd a vonat döcögősen megindul, végül elcammog a sorompó előtt.
Az ember őrjöngeni tudna dühében. Különösen, ha maga mögé néz és látja a kilométer hosszú sort.
Két ilyen sorompót ismerek, az egyik a XVIII. kerületben van Szemeretelep-Ferihegy határán, a másik Kispest és Pestlőrinc határában. Az Üllői úton. Na, ott képzeld el, reggelente mekkora torlódások szoktak összeállni.

Mi lehet az oka ennek a baromságnak? Mondjuk, az arrogáns, faszkalap, lustadisznó vasutasok?

Háát…

Tény, hogy a vasutasokról nem vagyok túl jó véleménnyel, tehát a legegyszerűbb lenne rábólintani, hogy: _igen_.

De a valóságban itt sem árt gondolkodni, mielőtt anyáznánk.

Nézzünk egy átlagos sorompót. A sorompó előtt és után is van egy érzékelő. Az előtte lévő jelez, hogy jön a vonat – az automata leengedi a sorompót. Ha pedig az utánajövő jelez, akkor az automata felnyitja a sorompót.

Nagyítás

Eddig oké.

A gond az, hová rakjuk az előtte lévő érzékelőt? A vasutasok azt mondják, inkább várakozzanak többet az autósok, de mindenképpen zárjuk ki azt a lehetőséget, hogy egy túl gyors szerelvény hamarabb érjen a sorompóhoz, mielőtt az le lett volna engedve. Azaz a leggyorsabb szóbajöhető járgányra kalkulálnak, mégpedig valami ilyenformán: azt mondja, ezen a vonalon a leggyorsabb jármű az egy szóló mozdony 80-nal, a sorompó leengedési ideje 10 másodperc, én azért szeretném, ha legalább 1 perccel a vonat érkezése előtt már le lenne zárva a sorompó – tehát azt a kis piros érzékelőt 70*80/3600 = 1,55 kilométerre kell lerakni a sorompó elé. (Nem ismerem a vasutas szabványokat, abszolút csak a hasamra ütve írom a számokat. De úgyis az elv a lényeg – emiatt bátran sarkítok is.)
Ebben az esetben az autósok 70 másodpercet (plusz a felnyitási időt) töltöttek ácsingózással.
Igenám, de mi a valóságos helyzet? Mik szoktak mászkálni síneinken? Vadul száguldozó szóló mozdonyok, vagy önálló mozgásra alig képes kávédarálók? Naná, az utóbbiak. Nézzük csak, mi van, ha megjelenik egy százhúsz vagonból álló tehervonat, 15 km/h sebességgel? Ez a vonat az 1,55 kilométert durván hat perc alatt teszi meg! És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a túloldali érzékelőnek az utolsó kocsinál kell bejeleznie – ebben az esetben simán kijöhet egy tízperces várakozás is.

Nos, ennyibe kerül nekünk a biztonság.

És akkor nézzük meg, mi van akkor, ha van egy állomásépületünk is a sorompó környékén?

Nagyítás

Most mi a leggyorsabb jármű? Továbbra is a szóló mozdony, 80-nal. Hiszen ez úgysem áll meg az állomáson. Tehát továbbra is 1,55 kilométerre van a jelző. Szar ügy, de az állomás ezen az intervallumon belül van. Azaz a böszme lassú személyvonat mozdonya elmegy az érzékelő mellett, a sorompó lecsukódik, a vonat beáll az állomásra, emberek le-felszállnak, a vonat elindul, majd amikor az utolsó kocsi elmegy a túloldali érzékelő mellett, akkor nyílik csak fel a sorompó.

Ez bizony kellemetlen… de megint csak a biztonságunkról van szó: a sínbohócok abszolút ki akarják zárni azt a lehetőséget, hogy egy – akár illegálisan – gyors jármű hamarabb érhessen a sorompóhoz, mielőtt az lezáródna.

Most, hogy már ismerjük a mögöttes okokat, próbáljuk meg átalakítani a rendszert. Hogy mindenkinek jó legyen.

  • Rakjuk át az állomást a bal oldalra.
    Remek ötlet, innentől a balról érkező vonatok miatt fogunk szopni.
  • Ne legyen út az állomás mellett.
    Hát, sorry, de az idők során már csak úgy alakult ki, hogy az állomáshoz utak vezetnek, méghozzá több irányból is. Ez a kettő bizony együttjár. (Persze nem mindenhol, lásd Porva-Csesznek.)
  • Menjenek azok a mozdonyok lassabban.
    Eddig ez a legéletképesebb ötlet. Ne engedjük a mozdonyt 80-nal pörkölni ott, ahol állomás van. Csakhogy előfordulhat olyan eset, hogy a mozdony nem jókedvében megy nyolcvannal. Elaludt a sofőr. Elájult a sofőr. Elbambult a sofőr. Megbolondult a sofőr.
    Minek van nagyobb prioritása? Sokszor sok várakozással töltött percnek vagy néhány emberéletnek? A vasutasok az utóbbit találták fontosabbnak.
  • Építsünk felüljárót az állomás mellé.
    Ez biztosan megoldana minden problémát. Két baj van vele: drága… és ronda. Nem tudom, te hogy vagy vele… de én akkor inkább már leállítom a motort és várakozok.