Képzeletbeli beszéd gyerekeim ballagásán

Hát, itt vagytok… fiatalon, élettel teli… felszegett állal néztek a jövőbe, várjátok, milyen nagyszerű dolgokat ad néktek a sors… micsoda elképzelhetetlen élmények várnak még rátok az életben.

Helyes. Legyenek elvárásaitok.

De jó, ha tudjátok, hogy a sors egyáltalán nem egy kegyes fajta. Nagyon keveseteknek fog megadatni, hogy tényleg nagyszerű, szárnyaló életet éljen. A legtöbben közületek vagy előbb, vagy utóbb meg fogtok állapodni egy életvitel mellett és úgy élitek végig az egészet. Ne szépítsük a dolgot, a legtöbben közületek végig fogják gürizni ezt az életet. Oké, lesznek nagyszerű pillanataitok. Sőt, lesz olyan, amikor szilveszterkor azt mondjátok, micsoda nagyszerű év volt! Hiszen sokkal több volt az öröm, mint a keserűség, több a siker, mint a kudarc.
De ez az egész lassan be fog szürkülni és csak azt veszitek észre, hogy megint elrepült tíz év és csak egyre fáradtabbak vagytok.

Ez van. Erről szól az élet.

De nem csak elkeseríteni akarlak benneteket. Van jó hírem is. Mégpedig az, hogy a boldogság nem foglalkozik azzal, hogy fáradtak vagytok, nem foglalkozik azzal, hogy szürkébbre sikerült az életetek, mint gondoltátok volna, nem foglalkozik azzal, hogy esetleg csórók maradtatok. A boldogság nem foglalkozik az életviteletekkel.
A boldogság a fejetekben lakozik… nektek csak elő kell bányásznotok. Nem jön elő egykönnyen, félénk fajta. Meg kell találni hozzá a kulcsot. Segítek: úgy hívják, hogy vágyaink és lehetőségeink összehangolása.

Köszönöm a figyelmet.

14 Comments

  1. Háá, JoeP! Nem is tudom, ezt még párszor el kell olvasnom. :)

    Ez nagyon jó! De tényleg. Valamikor réges régen olvastam Tőled hasonlót.

    No, akkor tettem a Blogodat a Kedvencek közé :)
    (Ez nem az EGO-nak szól) :)))

    Nem tudom ismered-e, de azért majd olvasd el ezt a részletet.
    Ne azt nézd, hogy hol van (itt találtam meg legelőször a hálón)

    http://napievangelium.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=19345

    Egyébként Wass Albert: Te és a Világ c. könyvéből van az idézett rész.

  2. miért jó az, ha “bemagyarázom” magamnak, hogy nem is akarok kacsalábon forgó várat, csak disznóólat legóból? vagy dolgozzam fel magamban az érzést, és éljem is meg úgy, hogy a legóverzió legyen a maximum, amit elképzelek?
    ugyanitt: miért jó az, ha mégsem magyarázok be semmit magamnak, és kergetem az elérhetetlen álmokat?

    érzékeny pontomra tapintottál rá, kíváncsi vagyok, miért így látod ezeket…

  3. Szerintem nem volt ebben semmi belemagyarázás, annyi volt Józsinál a konklúzió, hogy össze kell hangolni a vágyakat és a lehetőségeket. Azért ezt sokféleképpen lehet.

    Én azt a megközelítést tekintem helyesnek saját magamra és a családomra, hogy igyekszem úgy élni, és úgy “menni előre”, hogy az ingerküszöbünk/életszínvonalunk mindig nőjön, de a lehető legkisebb mértékben, folyamatosan, hogy mindig legyen még hova, és mindig legyen mindennek örülni. Ha egyből megvan minden, akkor már mi motiválna tovább? Ha meg vissza kell adni, mert megváltoznak a körülmények, akkor is kevesebbet veszítsünk.

  4. Neo, belemagyarázod a saját gondolataidat az írásba. Nem adtam senkinek sem olyan tanácsot, hogy maradjon igénytelen barom. (Maximum annak, aki eleve az és nem is akar rajta változtatni.)
    A lehetőségek felmérésénél fontos, hogy érezd a határvonalakat. Mi az, ami teljesen reális, mi az, amit csak hatalmas erőfeszítéssel és nagy adag szerencsével lehet elérni… és mi az, ami eleve reménytelen számodra. (Pont ma reggel olvastam egy Dilbert karikatúrában: ne akard elérni a csillagokat, mert azok túl melegek a kezednek.)
    Nyilván a határvonalak képlékenyek, ha kitartással, szerencsével messzire jutsz, elérhetővé válnak olyan dolgok is, melyek eredetileg elérhetetlennek tűntek. De ilyesmi keveseknek adatik meg – és kérdés, érdemes-e ilyen vágyak kielégítésére fordítani egy életet. Hiszen közben élni is kell.

    Ezt nevezem összehangolásnak.
    És persze ott van még a másik oldal, a vágyakat elfojtani legalább olyan káros, mint túlzottan hajszolni.
    Egyensúly, már megint. Mint mindenhol.

  5. Peti,

    Nincs azzal semmi baj, ha egy nap hirtelen meglesz minden. Akkor be kell húzni a féket, amíg tudatosul az emberben, hogy mi mindene is lett. Aztán ha ezt teljes egészében felfogta, akkor lehet hajtani azokért a dolgokért, melyek a mindenen fölül vannak. ;-)

    (Tudom, mert nagyjából ebben a cipőben járok most. Az utóbbi másfél évben lett hirtelen egy új házunk, kerttel, erdővel, egy antik szekrényen és kanapén kívül teljesen új berendezéssel, teljesen új autóval, vadonatúj macskákkal és ráadásképpen megjött a szakmai hírnév is. Már csak az ideiglenes lelassulás és birtokbavevés hiányzik.)

  6. Hú, nekem ez nagyon nem jó meglátás. Soha, de soha nem tudnék ilyet mondani a gyerekeimnek. Ehhez én túl optimista vagyok. Az életed attól szárnyaló és attól nagyszerű, akár folyamatosan is, hogy te annak éled meg. Rajtad múlik kizárólag. És nagyon-nagyon nem anyagiak kérdése az egész. Csirkeszárny mellett ugyanúgy élhetsz boldogan, mint bélszín mellett. Én minden reggel és minden este azt mondom magamnak, hogy jól érzem magamat és boldog vagyok, a világomban minden rendben van. Nem tudok és nem is akarok visszaemlékezni a nehéz percekre, mert azok a múlthoz tartoznak, és csak visszahúznának. Nem tudok és nem is akarok abban élni, hogy ha a múltkor nehéz volt, akkor biztosan most is az lesz. Nem, a múlt a múlt, a jövő a jövő. Én a jelent és a jövőt választom. Bármi is történt, az megtörtént, megváltoztathatatlan, de hozzuk ki belőle a lehető legjobbat a jelenünkre és a jövőre nézve.

  7. De Rea, hol mondok én mást? Az alapüzenetem az, hogy harcos, nem túl csillogó életre számítsatok, ahol bármelyik percben boldognak érezhetitek magatokat, ha a vágyaitok összhangban vannak a lehetőségeitekkel.

  8. Nekem ez mást jelent. Mit jelent neked a csillogás? Abban, amit leírsz a csillogó és nem harcos életnek adsz egy idealizált képet, és minden, ami nem olyan, az már alacsonyabb fokozatú.
    Van az a hülye mondás, hogy az “élet nem habostorta”. Hát persze, hogy nem az, én személy szerint utálnám is ha az lenne. Mindig csak habostortát enni egy idő után unalmas. Jó érzés megküzdeni dolgokért és elérni azokat. Számomra ami fontos, hogy legyen mindig célod és legyen mindig szenvedélyed/hobbid. HA ezek nincsenek, na az a gáz.

  9. Nem tudom, honnan veszed, amiket írsz. Nem idealizálok és legfőképpen nem nevezek semmit alacsonyabb fokozatúnak. (Az igénytelen barom kifejezés Neonak arra a példájára vonatkozott, aki megelégszik egy disznóólban való éléssel.)

    Olvasd el légyszives az eredeti írást. Arról szól, hogy a fiatalok általában mennyi elvárással tekintenek az életbe. Ugyan nem tudják, mi mindent tartogathat számukra, de biztosak benne, hogy tele lesz izgalmas dolgokkal. Aztán jóval később, amikor visszanéznek, kiderül, hogy erről szó sem volt. Voltak persze izgalmak, de nem ők találták fel sem az örökmozgót, sem a világbékét. Lesznek, akiket ez frusztál – ők azok, akik nem fogják magukat boldognak érezni. És lesznek azok, akik végig tudatában voltak a vágyaiknak és a lehetőségeiknek, nem szabtak elérhetetlen célokat maguknak – ők azok, akik alapvetően boldogan élik le az életüket.

  10. Rea,
    JoeP nem szólt egy hangot sem a boldogság tárgyiasulásáról. Úgy látom, gondolataid inkább e körül kavarnak és ez az alapvető ellentmondás közöttetek és kettőnk között is.

    Más.: A tárgyak/dolgok és a boldogság (“Csirkeszárny … bélszín …” példa):
    Szeretném látni azt a felfegyverzett csapatot, amely meg tudna etetni egy csirkeszárnnyal.
    Nem különben azokat is, akik arra kényszerítenének, hogy nagy gyakorisággal Wellington bélszínt készítsek Madeira mártással akaratom ellenére. Más kérdés, hogy ezt földöntúli vigyorral megeszem.

  11. Papa, köszönöm:)

    Valami ilyesmit vártam volna el az öregemtől, ha nem válnak el négy éves koromban…

    Mit fogsz mondani, ha nősülnek/férjhez mennek?

  12. Rea,

    Közben rájöttem, hol mentünk el egymás mellett. Te az élet szeretetét, az apró örömök fontosságát, az optimista szemléletet hiányolod az írásból. Valahol jogosan, mert egyik sem szerepel benne. De mégsem igazán jogosan, hiszen az írás nem is ezekről a dolgokról akart szólni.
    Másról, egész pontosan más szempontokról beszélünk.

  13. bobek64,

    Ezen még nem gondolkodtam. De az biztos benne lenne, hogy ‘Gyermekeim, türelem. És még egyszer türelem. Legalábbis, ha komolyan gondoljátok a holtodiglan-holtomiglant. Ja, és nincs olyan, hogy nem beszélünk valamiről, mely a másiknak kényes vagy kellemetlen téma. A robbanáshoz vezető feszültség elhallgatással indul.’

  14. vágyak és álmok! 9 éves fiam mindent söprő kedvence a rántott csirkeszárny. Bálszínre rá sem nézne, ahogy semmilyen komoly szelet húsra. KÖnnyű lesz boldoggá tenni! ;-)

Leave a Reply to Rea Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading