Villámkertész

És még nincs vége. Tudom, sok embert már untat, mennyit is turkálom én a földet… de látod, mi is a címe a blognak? Nos, igen, mostanában ez van velem.

Ma hajnalban elszaladtam egy kertészetbe, vettem japán birset és galagonyát. Igen, pirosat. (Aztán nyári éjjel izzani, vazze.) Délután pedig rohantam, hogy még tudjak tehénszart venni. (Az a valószínűleg néhai tehén sem gondolta volna, hogy egy a teremtés koronái közül ekkorát fog hajrázni azért, hogy kapjon egy zsákkal az extrementumából.)

Aztán itthon még egy kávét sem engedélyeztem magamnak – Taliskert sem(1) – hanem egyből átöltöztem és mentem gödröt ásni. Valószínűleg az utcában is már csak úgy ismernek, hogy ‘az a copfos köpcös a sarkon, aki állandóan gödröket ás’. De egyre szebb a környék. A kertésszel együtt rá is jöttünk, mi nyírta ki a korábbi cseresznyét: az oltási pont bekerült a föld alá és ettől megfulladt a fa.

Hatalmas hajrával még sikerült világosban elraknom minden fát, bokrot – így elvileg készen vagyok. De nagyon motoszkál valami a fejemben, lehet, hogy megpróbálok hosszabb távon is nyomot hagyni magam után.
De erről majd később.

(1) Igen, Nej tudta a jelszót.

2 Comments

  1. Basszus, tényleg. De ez nem izzik! Akkor most átvágtak?

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading