Ma jórészt megint a kertben molyoltam… és eléggé el vagyok kettyenve. Sajnos nem tudok olyan jó dolgokról beszámolni, mint Zoli.
Volt először tavasszal a monília. A meggyfát gyakorlatilag lelombozta, szerencsére a japánbirsen még segített egy gyors metszés/permetezés kombó. A meggyfát viszont fűrésszel kellett visszametszeni, gyakorlatilag egy darab 1 méteres csonk maradt belőle, néhány rövid ággal.
Túlzottan sokáig nem lehettem nyugodt, úgy tűnt, mintha a hársfák is moníliásak lennének – pedig az ugye nem kapja el. Amikorra ráeszméltem, hogy ez bizony levéltetű, akkor már késő volt: mindhárom 5 méter körüli hársfa teteje rohamosan elkezdett bebarnulni. A levelek sorra összesöndörödtek, lehullottak.
Nemcsak a fa maga volt szomorú látvány, hanem maguk a fák soha ki nem fogyó forrásává is váltak a levéltetveknek. Gyakorlatilag mindent elfertőztek az udvaron, egyedül a fenyők maradtak érintetlenek. Rózsák, díszcserjék, sövény, egres… mind telibe kapták. Sajnos a meggyfa is, gyakorlatilag megint le kellett metszenem azt a pár ágat, ami a monília után visszanőtt. Elkapta a vérszilva, elkapta az egyetlen megmaradt cseresznyefa is. Hiába permeteztem, mint állat, hiába tépkedtem le a fertőzött leveleket – a hársfákról folyamatosan jött a tetű. Márpedig ezekkel nem tudtam mit kezdeni, egyszerűen képtelenség 5 méter magasra felpermeteznem. (Ráadásul ez ellen a dög levéltetű ellen az kevés, hogy lepermetezzük a levél színét – mivel a fonákján lakik, így alulról kell beöblíteni neki.)
Közben teljesen váratlanul kipusztult a tavasszal ültetett két cseresznyefa közül az egyik. Ültetéskor mindkettő megfogant, voltak rügyek, virágok, elindultak hajtások, nőttek levelek… aztán az egyiknek lekonyultak a levelei, majd leperegtek. Visszametszettem… és már ekkor láttam, hogy itt nagyobb a baj: a fatörzs közepén lyuk volt, a keresztmetszet háromnegyede pedig láthatólag halott volt.
A másik cseresznyefa túlélte a moníliát, túl mindent… de a levéltetűket nem biztos, hogy túl fogja. Rengeteg levele lehullott… elkeserítően néz ki.
Ez a blog eddig sem volt túlzottan PC, de most aztán nagyon nem lesz az.
Van egy gyanúm, hogy a homoktöviseim bebuzultak. (Homoktövis, hehe.) Tavaly ősszel elmentem, hogy veszek egy fiút meg egy lányt, mert csak úgy lesznek bogyóik. Ez nagyjából természetes is az élővilágban. Csakhogy a homoktövisek másodlagos nemi jellegei nem igazán szembetűnőek. Két kertészetben lehetett egyáltalán kapni, ebből az egyiknél közölték, hogy ott van egy kupac, fogalmuk sincs, melyik porzó, melyik termő. Igaz, darabja 1500 volt. A másik kertészetben azt mondták, hogy tudnak adni garantált termőt, azaz csajszit. Igaz, 3500-ért. Fiú, az nincs – de nem kell elkeserednem, a lány a sokkal ritkább. Végül vettem egy termőt, majd a másik helyen két zsákbamacskát, azaz két erősen valószínűsíthető fiút.
Aztán télen az egyik srácot valaki kitépte, bedobta egy közeli bokor alá. Tavasszal találtam meg, visszaültettem. Kihajtott. (Most már érted, miért szimpatikusak ezek a homoktövisek?)
Vártam a bogyókat, egész nyáron. Nem történt semmi. Az utca másik végében már megjöttek a bogyeszok, tegnap Nagymaros – Kismaros között is láttam egy csomót… csak ezek itt nálam, csak ezek álldogálltak, sejtelmes mosollyal az arcukon.
Alapvetően három lehetőség jöhet szóba:
- A két fiú bebuzult.
- A lány buzult be.
- Bejött az a nagyon kis esély, hogy az ócsón utánamhajított zsákbamacska homoktövisek mindegyike a sokkal-sokkal ritkább női nemet képviselte.
Tekintve, hogy ez utóbbinak tényleg nagyon kicsi a valószínűsége, így mostanában meglehetősen ferde szemekkel nézek a csoportra. Toleráns ember vagyok, de nagyon szerettem volna bogyókat.
De a többiek sem a legjobban teljesítettek. A perzsafa nem nőtt egy centit sem felfelé, viszont új hajtásokat hozott a föld alól. Bokor akar lenni. Mondtam már, toleráns ember vagyok, tőlem lehet. De most akkor egy ideig szélesedni fog, nem nőni. A borbolyák dettó nem nőttek egy centit sem, lecserélésük folyamatban. (Van egy placc, oda gyűjtöm össze a fejlődésképtelen borbolyákat. Egy már ott van.) Ja, a nádak: mondanom sem kell, száraz kórók. Az vigasztal, hogy ezek egy évig építik ki föld alatt a gyökérzetüket, utána kezdenek el majd a föld felett is terjeszkedni. Kíváncsian várjuk.
Na meg, a leanderek. Amennyi bimbó volt rajtuk, mindannyian virágözönökre számítottunk: aztán úgy hervadtak el a virágaik, hogy igazából ki sem nyíltak. Valószínűleg nem tetszett nekik az az ősz, amit mi nyárnak neveztünk. Meg az a tél, amit ősznek.
Végül a pozitív oldal.
A gyep gyönyörűen beindult. Alig győzöm vágni. Szép dús, szép zöld. Nem tudok úgy elejteni egy fűmagot, hogy ne legyen belőle izmos fűcsomó. A járda lerakása után csak úgy kiszórtam néhány marék fűmagot ide-oda, nem volt semmi préselés meg ilyenek… és már ott is nyírható gyep van.
A fügefa brutálisan begerjedt. Az előző tulaj ritka hülye helyre ültette, egész konkrétan be a torzsás ecetfe tövébe. Ez napot csak télen lát, amikor nincs fölötte lomb. Ennek megfelelően a fügefa elindult kifelé az ecetfa alól. Kúszó fügefa lett belőle. Teljesen lapos, viszont brutális hosszú hajtásai vannak, tele gyümölccsel. És beérnek: puhák, édesek.
Nagyon kellemes meglepetés volt az aranyszínű málna. Kétszer termett, mindkétszer bőségesen – és tényleg egzotikusan aranyszíne van. A többi málna, szeder nem jeleskedett túlzottan, de azért rosszak sem voltak. Külön kiemelném a feketeribizlit, melyre mindannyian kíváncsiak voltunk, volt is rajta termés… aztán a macska lelegelte.
Illusztráció szekció:
Itt látható, mi maradt a cseresznyefákból. Balra a teljesen elhalt, jobbra a kornyadozó.
Balra a sokat szenvedett meggyfa. Vitalitása mondjuk van bőven, már újból növesztett magának ágakat – de az a sok színes folt a törzsén – bár fogalmam sincs, mire utalhatnak – túl sok jót nem jelenthet. Erősen hajlok rá, hogy kihúzatom.
Jobbra pedig a levéltetűvel erősen fertőzött egyik hársfa lombrészlete látható.
A homoktövis grupp. Balra a nagy túlélő, a föld felett áttelelő hajtás látható. Szépen megfogant.
Jobbra pedig a teljes csoport álldogál, középen a garantált csaj.
Végül két érdekesség. A bal oldali képen egy érdekes lyuk látható a földben. Ez vagy valami böszme nagy bogár téli vacka, vagy föld alatti darázsfészek. Olyanunk már volt a Bakonyban, akkor kéneztünk.
A jobb oldali képen meg egy gombakolónia vigyorog. Ilyet sem láttam még: a szokatlanul csapadékos időjárásnak köszönhetően rengeteg helyen ütötte fel fejét a gomba: nem csak ennél a farönknél, hanem bent, a gyepesített belső kertben is.
2008. September 29. Monday at 21:32
Lokál OFF: válaszolnék a Duna karikás kérdésedre, de nem tudok, mert le vagyon tiltva.
2008. September 29. Monday at 21:53
Ez még a legkevesebb. Napközben mindkét post törlődött a wordpressből, alig bírtam összevakarni innen-onnan.
Most már nyitva van kommentmező.