Month: August 2008

Figyelmeztetés

Ma beszéltem Janival. Azt mondta, elolvasta a bejegyzéseimet, majd aznap az autójával lett defektje, másnap a kerékpárjával. Pedig arra fel sem ült (No Sport), csak felpumpálta a kereket.

Tesó nemrég kommentelte, hogy elolvasta az írásaimat, jót röhögött – majd defektet kapott. Montival – talán citybike-kal – jár évek óta, a defektet eddig hírből sem ismerte.

Kérem, én szólok: tessék vigyázni. A blog olvasása, különösen a röhögve olvasása, kontraproduktív lehet.

Pozitív, negatív

Este tíz után értem haza, bringával. Akár dühös is lehetnék, hiszen frusztráló az, ha minden egy nap jön össze.

De sokkal előremutatóbb észrevenni és gombostűhegyre tűzni a kellemes villanásokat.

  • Például nem volt defektem.
  • Nem is rossz késő este bringázni a városban. Forgalom alig. Igaz, valamivel több az idióta, aki este érzi úgy, hogy végre szabadon lehet száguldozni -de még így is kellemes.
  • De a legjobb, hogy összefuthatsz az udvaron az éjszakai beszerzőútját rovó sünivel. Nem, ekkor már nem kerékpáron ülve.

De. Fekt.

Van egy jó hírem: hazafelé nem kellett defektet szerelnem.
Odafelé… az egy másik történet.

Reggel 7.40-kor indultam el. Tökéletes időzítés, ekkor 9.10-re érek be, az alagsori konditerem 9.00-kor zár, így nagyjából akkor fejezik be a zuhanyzást a kollégák, amikor megérkezem. 9.30-kor pedig már megbeszélésem van; még egy kávét is össze tudok dobni addig.
De nem csak az időzítés volt tökéletes, hanem maga az idő is. Eleinte kicsit harapós volt a levegő, de pár száz méter és belemelegedtem. A nap is kezdett előbújni, de ereje még szerencsére nem volt. Abszolút ideális kerékpáros időjárás.
Ráadásul maga a bringa is tökéletes volt. Gumik, kívül-belül, minden úgy volt benn, ahogy lennie kellett, minden új volt és persze a legjobb minőség mindenhol.
Ment is a drótszekér, mint a meszes. Akkora széles mosoly ült az arcomon, hogy már kezdtem attól tartani, a munkahelyen úgy kell majd leműteni róla.

Aztán Wekerle-telep, Kós Károly tér. Pont akkor akartam bekanyarodni a körforgalomba, amikor a 99-es busz is odaért – emiatt meglehetősen szűken tudtam fordulni, teljesen az út szélén. Húsz méter… és jött az a kellemetlen érzés, hogy elfogyott alólam a gumi. Defekt.
Betoltam a parkba, fejtetőre állítottam, kerék ki. (Áldassék a neve a gyorszár feltalálójának.) Kiszedtem a belsőt, megkerestem a lyukat: egy pici, tűhegynyi lyuk. Visszamértem a külsőre, megkeresni, hogy mi történt… és a sokktól a seggemre huppantam. A szupervectran, szupertpi vadiúj Continental GP4000 külsőn egy száranként 3 mm hosszú, háromszárú csillag bevágás. Ha meghajtottam a külsőt, át tudtam nézni a lyukon.
Szívem szerint égnek tartott orral csak vonyítottam volna, mint a sakálok – de mivel oktatási intézmény is volt a közelben, így megelégedtem azzal, hogy törökülésben csak szórtam a fejemre az avart.
Ilyen egyszerűen nincs.
12e forintos szuper ellenálló külső. Raktárról nem is lehet kapni, úgy hozattam. Egyáltalán, egy üzlet volt csak, amelyik bevállalta. Ez volt a harmadik útja – és erre kinyílt, mint egy rózsabimbó.
Visszasétáltam és persze megtaláltam az üvegszilánkokat az út szélén.
SMS ment a munkahelyre, megbeszélés almás.

Jobb híján beraktam a tartalék belsőt. (Mondtam már, hogy 6 darab tartalék belsőt vettem, egy hete? Jelenleg kettő, azaz kettő darab van a polcon.) Felpumpáltam, egyelőre úgy néz ki, szerencsém van: a felfújt belső úgy feszíti meg a külsőt, hogy összezár a csillag. De pontosan tisztában vagyok vele, hogy ez itt egy gyenge pont: szinte alig védi valami a belsőt a csillagnál. Az a stratégiám, hogy megvárom a következő két-három defektet (azaz ezt a hetet), és ha azok között lesz akár egy is, mely ezen a ponton történik, akkor veszek egy új külsőt.

Még jó, hogy van mire költenem a pénzem.

ps.
Ha már bringa, nem tudja valaki, hol lehet állítani egy teleszkópos gépen a kormány magasságot? A fiamnak vettünk nemrég egy kerékpárt és atyai tekintélyem forog kockán, ha nem tudom feljebb emelni. Kicsavartam már minden kicsavarhatót, forgatni tudom, a csapágyig le is tudtam bontani, de hiába ráncigáltam, felfelé nem mozdult el.

Muslinca

Határozottan szimpatikus állatka. Az este asztalon felejtett borospohárban reggelre biztosan ott tanyázik négy-öt példány. Imádják, na.
De nem olyan válogatósak. Most például a pálinkáspoharam alján tántorgott néhány.

Ha nagyobbak lennének, baromi jókat tudnánk dumálni.