Day: July 26, 2008

Ami kimaradt

Így jár az, aki hajnalban írogat. Kimegy a fejéből az, melyeket a metrón egyszer már összerakott.

1.
Kezdem egy sztorival. Nem tudom, kinek tűnt fől, kinek nem, amikor kint ücsörögtünk a színpadon, én annyira összezárt lábakkal ültem, mint egy szűzlány. Oka volt.
Szerdán voltam egy meglehetősen kritikus üzleti tárgyaláson. Ügyfelünktől öt ország képviselői voltak jelen, leginkább CIO-k. Itt volt az a bizonyos prezentáció is, melyet korábban már említettem.
Nyilván szép ruhában kellett menni.
Nyilván nekem ilyesmim nemigen van.
Találtam egy fekete szövednadrágot, vadásztam egy sötétzöld inget, nyakkendőt – és ezzel úgy éreztem, rendben is vagyok. Másnap reggel csaptam a fejemre: cipő! Az nincs. Volt strandpapucs, szandál, bicajos edzőcipő, csupa lyuk könnyű nyári cipő, túrabakancs. Egyik sem igazán jó. Aztán bevillant: a lomtalanításkor kidobandó cuccok között van egy Camel Active túracipő. Keresztbe repedt talppal. (Ne vegyél ilyet. Durván ötször volt csak rajtam. Sajnos lejárt az egy év, így nem tudtam visszaváltani.) De ez legalább felülről még jól nézett ki. Igaz, az özönvízszerű esőben a repedésen egyből feljön a víz, de legfeljebb majd igyekszem úgy tenni, mintha nem én cuppognék séta közben.
Felvettem. Elmentem. Nem is volt eleinte semmi baj. A magam részéről úgy készültem, hogy vittem a tabletet, melyre felraktam a prezit, erre be van lőve a prezentációs egér – az előadásnál meg majd kimegyek az ernyőhöz, az egérrel pedig távirányítom a gépemet. Hát, nem így történt. Nem volt átszerelési idő, a moderátor a saját gépéről indította el a ppt-t, távirányítási lehetőség nem volt, át kellett másznom egy csomó emberen és manuálisan nyomkodni a a space billentyűt. Oké. Megálltam, felvettem a kötelező imádkozó-sáska pózt, belekezdtem. Kiröhögtek. Üljek már le. Leültem. Aztán végignyomtam az előadást – és csak a kérdés-felelet résznél realizáltam, hogy végig keresztbetett lábbal ültem, bemutatva fél Európának a keresztbeszakadt cipőtalpat, melyből csorgott kifelé a víz.
Csak reménykedni tudok, hogy ezt az egészet elkönyvelték a zsenik kötelező extremitása rovatba.

De akkor már érted, miért vagyok képtelen most hónapokig keresztbe tett lábakkal üldögélni?

2.
Eszem ágában sincs senkit sem megbántani. Csak olyan fura volt. A délután során több, számomra ismeretlen ember is odajött hozzám. Hogy olvassák a blogot. Az ember fia nyilván örül az ilyesminek. De próbáljátok besaccolni, mi volt mindenkinél az a téma, mellyel az első kínos másodperceket megpróbálták áthidalni?
A macskák.
Természetesen kimerítően válaszoltam mindenki kérdésére, de belülről úgy vigyorogtam, hogy majd leesett a fejem teteje.

3.
Fényképek. Nem vittem gépet, de rengeteg embernél láttam. Előbb-utóbb biztos elő is fognak bújni a felvételek. Egyelőre Lepenye Tamás blogján láttam belőlük egy adagot.

Rendszergazdák napja

Röviden: jó volt.

Hosszabban: lásd alább.

A szokásos módon kezdődött: reggel megszivatott a PDA-m. Nagyon sok mindent alapoztam rá, azon voltak a technikai információk, a menetrend, a térkép, a csapattagok névsora, az összeállított kérdések, szóval tényleg sok minden. Csakhogy. Nekem szombatra egész napra be van állítva egy esemény – mely persze leszinkronizálódik a kütyüre. Egy napos értesítés van hozzárendelve, ebből kifolyólag péntek hajnali 0 óra 0 perc 1 másodperckor a PDA bekapcsolt majd annyira élvezte az éjszakai életet, hogy ki sem kapcsolta magát. Aztán reggelre naná, hogy lemerült. Amíg fel nem töltődött, addig üldögélhettem otthon. Uralom az itthoni informatikát.

Szerencsére nem késtem sokat. Az az 50 perc barátok között fel se tűnik.

Útközben Budai Peti szólt, hogy fél tizenegykor indul ki busz, kéredzkedjek fel rá. Az fogja kihozni a hostess csajokat. A mosolyom alig fért el a HÉV szerelvényen.
Aztán a busznál egyedül Flowman-nel futottam össze. Micsoda különbség, micsoda minőségbeli különbség! Végül persze megjöttek a csajok is, jó 20 perc késéssel. Mehettünk.

Kint sok idő nem maradt a csevegésre, az emberek csak jöttek, csak jöttek… egyedül a mi csapatunk nem akart összeállni. Végül mi csak fele létszámban lettünk meg, és ez érződött a végeredményen is.

A nyolc csapat: Security, Operációs rendszer, Virtualizáció, Exchange, Sharepoint, Active Directory, SQL, System Center.

Az első feladat az ebéd volt. Mármint négy csapatnak. A többiek pedig kimentek az udvarra és belevetették magukat a szabadtéri aktivitásokba. Volt egy csomó minden, ezek közül pontot a következőkkel lehetett szerezni: ügyességi segway, élő csocsó, íjászat, logikai játékok. Én az élő csocsóba neveztem be, mert az tűnt a legnagyobb marhaságnak. Arról szólt, hogy be kellett menni 5-5 embernek egy légvárba, csocsószerűen odaállni egy-egy keresztkötélhez, felvenni egy hevedert… majd a labdát megpróbálni bejuttatni az ellenfél kapujába. Nos, én bármikor lekerékpározok 100 kilométert és még csak el se fáradok túlzottan; most szombatra terveztük a fiammal, hogy átússzuk a Balatont és simán elevezgetek 6-7 órát kajakkal… ebből azt a botor következtetést vontam le, hogy jó az erőnlétem. Hát, nem. 10 percet ugrálni egy légvárban, úgy, hogy közben egy kötéllel is rángatnak és persze harcolnod kell a labdáért… meghaladta a képességeimet. Félidőben lecseréltettem magamat. Sajnos az ellenfél a második félidőre nagyon összekapta magát, így végül 4:1-ről fordítottak 6:7-re.
A többiek is küzdöttek a többi versenyszámban, én úgy félig-meddig követtem, mi folyik. Félig-meddig, mert a legfontosabb programom ekkor leginkább a levegővétel volt.
Aztán letelt az idő, mi mentünk el ebédelni, a másik négy csapat meg ment az udvarra. Úgy belegondoltam, milyen lehet jóllakottan az az élő csocsó…

A következő szakasz a csapatok bemutatkozása volt. Félóra felkészülés után kellett tartani egy 3 perces prezit, kik vagyunk, mit akarunk, miért pont ebbe a csapatba jelentkeztünk és mit is tudunk.
Minden további magyarázkodás helyett álljon itt a mi produkciónk. (Megjegyzem, fejből írom, nem biztos, hogy szószerint ez volt a szöveg.)

A csapat összes tagja, mind a 11 ember kimegy a színpadra, mindenkinek a kezében egy sorszámot tartalmazó A4-es papír.

Előadó:
Ahogy kértétek, összeszedtük összes kreativitásunkat. A csapat neve: Exchange (E13).
A prezentációt powerpoint helyett humán erőforrás bevetésével oldottuk meg, mivel a számítógépünk erőforrásait az Exchange felzabálta.

Első ember felmutatja a sorszámot jelző táblát. Később, mindenki a magáét, ahogy sorra kerül. Mindenki elmondja a szövegét.

1. Slide
Minélkülünk nincs elektronikus kommunikáció.
Minélkülünk erre a rendezvényre sem jöhetett volna el senki.
Minélkülünk Redmondban is össze-vissza fejlesztenének.

2. Slide
No, nem mintha egyébként…

3. Slide
Mi vagyunk azok, akiknek HELO-val köszönnek.
A bátrabbak pedig EHLO-val.

4. Slide
Mi vagyunk az élcsapat, akik minden… újdonságot élesben tesztelnek.

5. Slide
Nálunk volt béta az Active Directory és a Sharepoint.

6. Slide
Nálunk volt béta a PKI és az OCS.

7. Slide
És ne tudjátok meg, mi minden fortyog még a titkos katlanokban.

8. Slide
Exchange Home
Exchange for Cardrive
Exchange for Gmail

9. Slide
Exchange for Kids
Exchange for Dummies

10. (Snefi) Slide
Jelentőségteljesen
Exchange for levlista

11. Slide
A prezentáció többi slide-ját a karanténban találják.
Please, call the Exchange administrator.

Utána jött a kvíz. Ennek úgy nézett ki a koreográfiája, hogy minden csapatban a segítők (ezek voltunk mi, az MVP-k, illetve az MS alkalmazottak) készültek kérdésekkel. Ki kellett mennünk a színpadra és sorban felolvasni egyet-egyet. A csapatok a választ felírták egy A4-es lapra, majd amikor a kérdező úgy érezte, hogy lejárt az idő, akkor egyszerre fel kellett mutatniuk a lapot.
Mit mondjak…? Volt móka, kacagás, kárörvendés. Két különleges nagy pofára esés volt, az egyik kérdésnél az Operációs Rendszer csapat szerint a Vistában már piros lett a kékhalál, illetve később a Security csapat szerint az RSA algoritmust két ember rakta össze.
Én kifejezetten elégedett voltam magammal, az első kérdésemre senki sem tudott helyesen válaszolni. Ez nálam becsületbéli ügy. Amikor egyetemistaként kocsmároskodtam a koli sörözőjében, divat volt minden este egy-egy sörre menő totó. Amikor az én kezem is benne volt a kérdésekben, akkor már hét ponttal is nyerni lehetett.

Akit esetleg érdekel és nem volt ott, imhol a kérdés:

Figyeljetek erősen, mert minden szó számít.
A forgatókönyv: Erős védelmet szeretnénk telepíteni a hálózatunk peremére. A bástya számítógépre Exchange 2007 SP1 Edge szervert szeretnénk telepíteni a levelezési higiéniához, illetve ISA 2006 SP1 szervert tűzfalként. Milyen sorrendben kell feltelepítenünk az alkalmazásokat?
A válaszokat úgy kérem, hogy felülre írjátok az első helyen telepítendő szoftvert, alá a második helyen telepítendőt.

Illetve itt van a második kérdés. Erre már születtek helyes válaszok.

Amikor kijött az Exchange 4.0, a fejlesztők azzal akarták bizonyítani a rugalmasságát, hogy mellécsomagoltak egy email alapú játékot. Mi volt ez a játék?

És hogy lássátok, miről maradtatok le, itt van a többi, fel nem olvasott kérdés:

Q3
Milyen művészeti alkotásból került át a spam kifejezés az informatika terminológiájába? (Gömöri Zoli ötlete volt.)

Q4
Saját gépemről egy hálózati megosztásba szeretnék másolni egy EFS-sel titkosított fájlt. Hekker Henrynek milyen plug-int kell telepítenie a Wireshark-ba, hogy röptében el tudja olvasni?

Q5
Végérvényesen elveszett a tanusítványom, vele a kulcsaim is. Mit kell tennem, hogy üzleti partnereim továbbra is el tudják olvasni az általam korábban küldött titkosított leveleket?

Q6
Le lehet-e szekondarizni egy AD integrált DNS zónát egy member szerverre?

Q7
A Gál Tamás emlékpólón szereplő ICDM minősítés minek a rövidítése?

A válaszokat majd később írom meg, hátha valaki szereti a fejtörőket. (Bár a neten, a guglipower segítségével nyilván más a helyzet.)

Még egy megjegyzés: aki hozzánk jön felvételizni, a szakértői csoportba, annak ki kell töltenie egy 30 kérdéses feladatlapot. Én állítottam össze.

Végül jött az eredményhirdetés. Mi a kvízben harmadikok lettünk, a bemutatkozásban középmezőny, a szabadtéri számokban viszont nagyon elszálltunk: így végül a hatodik helyet csíptük meg a nyolcból. Így utólag azt mondom, a bemutatkozáson még lehetett volna csiszolni: ha legalább egyszer elpróbáljuk, sokat lehetett volna javítani az érthetőségen, a poénok bevitelén. A kvíz az jó volt, a szabadtéri részen meg kijött az emberhiány: pl. a logikai játékokból volt egy csomó, szerintem mi azért nem foglalkoztunk mindegyikkel, mert nem volt rá kapacitás. (Bár ebben nem vagyok teljesen biztos, mert annyira azért nem követtem ezt a számot. Mint írtam, akkoriban éppen levegővétellel voltam elfoglalva.)

Itt jött a délután egyetlen szervezési bakija: a nyeremények kiosztása. Az első helyezett csapat mindegyik tagja kapott egy-egy digitális képkeretet, a második helyezett csapat szabad rablási lehetőséget kapott a könyves asztalnál, után jöhetett volna ugyanennél az asztalnál a harmadik csapat… majd végül a maradékra vethette volna rá magát a többi csapat. Ehelyett az lett, hogy éhes hiénaként rögtön rárepült mindenki az asztalra, a tumultusban úgyse nézte senki, ki kihez tartozik. Hallottam olyat, hogy az első csapatban is igen meg kellett küzdeniük a képkeretért, pedig ahhoz más nem nyúlhatott volna. A másik oldalról viszont láttam olyat, hogy emberek a képkeret mellett könyveket is zsákmányoltak (minden ugyanazon az asztalon volt), pedig ők meg a könyvekhez nem nyúlhattak volna. Gyakorlatilag már a második helyezett csapatból se jutott mindenkinek könyv, a harmadik helyezetteknek meg már csak a terítő jutott. Nyilván. Ha van 1 perc szabad rablásom, akkor felmarkolom azt a kupacot, melyet elérek – a “biztos lesz benne olyan, ami jó”-elven.
Sokkal tisztább lett volna az első helyezett csapat asztalára letenni a 20 képkeretet, a második csapat asztalára letenni 30 könyvet, a harmadik csapat asztalára meg 20-at. Aztán osszák szét, esetleg cserélgessék maguk között.

Ettől az egytől eltekintve tényleg jó volt az este. Ahogy láttam, az emberek élvezték. Vigyorogtak.
Ezt szúrta ki Peti is: – Te, az emberek itt mosolyognak! Hát én nem ehhez vagyok szokva!
Nem is csodálom. Az ember, amikor félálomban mászik ki a homályos moziteremből a Lurdy házban, ritkán mosolyog.

Ja, a végén volt egy bejelentés, mely nem biztos, hogy akkorát durrant, mint amilyenre tervezve lett. Peti közölte, hogy minden csapatnak lesz egy saját levlistája, indulásképpen a csapattagokkal. De nem lepődnék meg, ha bárki freliratkozhatna később ezekre. Tessék visszagörgetni, milyen csapatok is voltak? Nos, hamarosan ilyen szakmai levelezőlisták lesznek. Újra. Talán ezzel végetér ez a másfél éve tartó, sokak által áldatlannak tartott helyzet.

Oké, a feszített programok után jött a levezetés: kocsma, sör+virsli. Hogy az emberek elpilledtek-e, vagy otthon már várt mindenkit az asszony… nem lehet tudni. De este nyolckor, amikor én leléptem, már igencsak pislákolt a hangulat.
A {hősök} elfáradtak.