Engem valaki tesztel

Rögtön a közepébe vágok: defekt. Már megint.

Tekertem hazafelé, amikor az újpesti hőerőműnél megint azt éreztem, hogy ráfon gurulok. Nem mondom, hogy nyugodtan fogadtam a hírt. Letámasztottam a kerítéshez a bringát és megfogadtam, hogy addig innét el nem mozdulok, amíg végére nem járok a jelenségnek. Mivel ezeket a sorokat már itthon írom, megnyugtatlak, hogy sikerült visszafejtenem a történetet.
De ehhez újszerű megközelítésre volt szükség. Eddig ugyanis az történt, hogy kikaptam a belsőt, lekaptam a külsőt, kifordítottam és végignéztem, mi okozhatta a defektet. (Alap dolog, hogy addig nem mehetsz tovább, amíg nem találtad meg az okot.) Most gondolkodtam is: kikaptam a belsőt, roppant óvatosan letettem a kereket, melyen félig ott lifegett a külső, megkerestem a lyukat, majd visszamértem a belsőt. Így megkaptam azt a pontot, ahol alaposabban meg kellett vizsgálnom a külső gumit. És meg is lett a bestye. Ott volt egy pengevékony, 7 milliméter hosszú hasadás. Annyira vékony volt, hogy átvizsgáláskor nem vettem észre – de ha megtörtem a gumit, akkor kinyílt. Gondoljuk csak végig, mi is történik ezzel a hasadással? Alaphelyzetben nem látszik. De ha felpumpálom a kereket 8-10 bar nyomásra, akkor kinyílik, olyan lesz, mint egy szilvamag. Leellenőriztem akár egyszer is gumiszerelés _után_ a gumit? Nem. Akkor már minek? Tehát ott van a külsőn egy hét milliméter hosszú, középen két milliméter széles repedés. (Lemértem.) Bármikor beékelődhet a résbe egy apró kavics és innentől már csak idő kérdése, mikor szúrja ki a belsőt. Hiszen azt nem védi előle semmi. És most jön a legjobb rész: a lyukon kizúduló levegő kilövi a kavicsot, a belső leereszt, a rés pedig visszaszűkül hajszálvékonnyá. Joep pedig vakarja a fejét és nagyon nem érti, mi van itt.
Tehát a jó hír az, hogy megvan, mi okozza a váratlanul sok defektet. A rossz hír, hogy új külsőt kell vennem, márpedig jelenleg egy helyen találtam ugyanilyet, ott pedig 10 KHUF. Mit mondjak, nem volt betervezve.

Persze ezzel még nem voltam kint a szarból. A zsebpumpával maximum 2.5-3 bar nyomást tudok elérni, az meg nagyon kevés. Arra elég, hogy elérjek a legközelebbi benzinkútig – de ekkor végig bennem van a frász, hogy mikor kapok felütéses defektet. Elevickéltem az M3-asig, az ÖMV kútnál felpumpáltam a kereket. (Mondjuk, elég szar ott a kompresszor, 4 bar-nál többet nem tud.)

Csorogtam hazafelé és alapvetően kezdtem kiegyezni a világgal. Oké, plusz kiadás, de megvan a magyarázat. Az első külső gumi még oké, meg azon nincs is akkora súly, Hamarosan rendben lesz itt minden.
Aztán a Paszkál lakótelepnél megint beráfolódtam. Az első kerék eresztett le. Szétkaptam, megkerestem a hibát. Nem volt nehéz megtalálni, egy bazi nagy akáctüske állt ki a kerékből. Hát, ez az, amivel nem lehet mit kezdeni. Lehet akármilyen tpi értékű gumi, ha egy nagyobb tüske merőlegesen találja el, akkor az kiszúrja. Ilyenek okozták évente az egy-két defektet. Csak azért… ez az időzítés nagyon gyanús. Arról nem is beszélve, hogy körbenéztem és közel-távol sehol sem láttam akácfát. Akkor ez most hogyan? Itt merült fel bennem először az, hogy valaki tesztel.
Na, mindegy, megszereltem a gumit, ez már lassan behunyott szemmel is megy. Mondanom sem kell, tartalék belső folyamatosan nincs nálam, ragasztok, mint egy pók.
Persze megint az alacsony nyomás, irány az első benzinkút. Levegő, az nincs. A következőnél már nem is próbálkoztam, ott csak kérésre adnak levegőt, kerékpárosnak esélye sincs. Végül elevickéltem a kedvenc kutamig (Üllői-Ecseri sarok), itt van a legjobb kompresszor, simán viszi a 7 bar-t. (Mondjuk nekem ez is kevés, de már majdnem jó.) Indulnék… erre leesik a lánc.
Ezen a bringán – pedig lassan hét éve hajtom – még soha nem esett le a lánc. Hogy ekkor pontosan mit gondoltam? Találd ki.
Nem, ennél nyugodtan gondolhatsz durvábbat is.
Az evidens módszer, bringa fejreáll, gyorszár ki, lánc megigazít, kerék és gyorszár vissza, bringa feláll. Pár perc. Még jó, hogy előtte mosakodtam le, mehettem vissza.

Persze erre is meglett később a magyarázat. Jó egy hete vettem észre, hogy a kerékpár átváltott örökhajtósba. Ha csak úgy tolom, akkor is forog a pedál. Itt meg ennek a fordítottja történt: amikor induláskor visszatekertem a pedált, az visszalökte a láncot – és nyilván a lánc le is esett. Azaz lassan itt az ideje szétszedni a hátsó agyat, megpucolni, beolajozni és összerakni.
Ha hiszed, ha nem, ez megint megnyugtatott. Lehet, hogy valaki tesztel, de szarok rá. Magyarázat mindenre van. Mondjuk, a balszerencse-sorozat némileg gyanús… de ezek mind-miind kezelhető dolgok, egyszer úgyis túlleszek rajtuk.

És egyébként is, itthon kiderült, hogy Nej ösztönösen választott, gagyinak kinéző locsolórendszere tökéletesen működik, mindennel klappol. Immár 40 méteres locsolócsövünk van, ezzel végre elérem a külső növényeket is, beleértve a bambuszokat meg a feltört területen lévő gyepet illetve a junior ecetfát. Akkorát, de akkorát locsoltam…
Ha váratlanul ilyen meglepetések is érik az embert, akkor minek bánkódjon?

1:1.

Csak ezek a három órás hazautak ne lennének.