Windowsupdate – egy lépéssel közelebb

Volt itt egy kis pitty-putty a subjecttel kapcsolatban. Nem értettem, mi is történhetett. Aztán Jani, a kommentek között előállt egy megoldással, melyre öcsém is rábólintott. Mindenki boldog.
Csakhogy én azóta iparszerűen telepítgetek otthon gépeket – és mindegyik XP-nél előjött a jelenség, kivétel nélkül. És mindig az IE7 telepítése után.
Tudni kell, hogy a nyers oprendszer felrakása után letiltom az automatikus frissítést, majd rögtön felmegyek az IE6-tal a www.windowsupdate.com-ra, és addig erőszakoskodok, amíg minden – SP3, erősen ajánlott illetve opcionális – frissítés fel nem települ. Amikor pl. az IE7 kerül sorra, akkor nem vacakolok, megengedem neki, hogy nyomja a beállítómenüt. Végigkattogtatom a kereső, meg cleartype meg mittudoménmilyen beállítást… majd a következő patch már bele is hal a telepítési kísérletbe. (Feltéve, hogy nem az IE7 volt az utolsó.) Aztán a következő windowsupdate akciónál már megtalálja ugyan, hogy kell még néhány patch, le is tölti… de telepíteni már nem lehet. Csak azzal a bizonyos dll regisztrációval.

[Update]
Most látom, hogy Józsi is beleszaladt a problémába.

Nagyon durva

A térdemet csapkodtam a röhögéstől.

Egy karikatúraválogatást lapozgatok. A rajz a következőképpen néz ki:
Középkorú, jól öltözött hölgy ül a templom egyik padsorában, mellette cekkerek, előtte egy leesett állú pap álldogál.

A szöveg:

“You don’t mind, do yo, Vicar? It’s the only place where you can escape from Christmas for a few minutes.”

Hevenyészett fordításban:

“Ugye nem baj, Tiszteletes Úr? Ez az egyedüli hely, ahová pár percre elszökhetek a Karácsony elől.”

Hát, így állunk

Az a helyzet, hogy ezzel a Külső Keleti Körúttal kapcsolatban eljutottunk odáig, hogy mindkét oldalon kezd elmenni az érvelés a demagógia felé, az indulatok pedig egyre jobban elszabadulnak. És ilyen légkörben kellene értelmes párbeszédet folytatni.
Ezért is linkelem be ezt az írást… mert igyekszik objektív lenni, miközben szépen összeszedi, mi is történt eddig, milyen aspektusai vannak az elképzelésnek. Nekem, civil szemmel teljesen elfogadható az írás, habár egy-két helyen bizonytalan vagyok. Például arról fogalmam sincs, a 4-es metró fúrópajzsa vágna-e akkora lyukat a földbe, hogy elférjen benne a két sáv – de a leginkább bosszantó az, hogy a vita nem ilyesmikről szól. Hanem faszságokról.

Ez az élet, Babocsay néni

Délután kettőkor a vizespohárnyi forró hosszúkávét beleborítani a notebook billentyűzetébe.
Negyed háromra bősz káromkodások mellett kitakarítani.
Konstatálni, hogy a notebook meg sem mozdul.
Kiteríteni száradni.
Az izzó kánikulában másfél órán keresztül hazatekerni.
Fejet csap alá tenni, hidegvizet ráengedni.
Üveg sört egy lendülettel leküldeni.
Akkorát böfögni, hogy a macska plafonra feltapad.

Menyét?

Nem hagyott nyugodni a tegnap esti vadjárás a teraszon, utánanéztem, hogyan is néz ki pontosan a menyét. Nos, nem úgy. Mindegyik képen egy barnahátú, hasán fehér csíkos állatkát láttam.
Akkor nyest? Talán nyuszt? Újabb guglizások: a nyestnek fehér mellénye van, a nyusztnak narancssárga. Akit én láttam, annak viszont nem volt semmilyen mellénye, egyszínű szürke állat volt. Nyérc? Kizárólag sötétbarna és az olyan erdőket kedveli, ahol nagyobb vizek, mocsarak is vannak. Kilőve.
Viszont olvastam olyat, hogy sokan keverik össze első látásra a menyétet a görénnyel. Ennek is utánanéztem – és ez már sokkal sanszosabb. Persze nem a háziállatnak tartott vadászgöri lehetett, azt egyből megismertem volna… inkább az eredeti, vadonban élő fajta: akár közönséges görény, akár mezei görény. Akármelyik is legyen, remélem, hamar lerendezi az egyre közelebb turkáló vakondot.

Hogy legyen egy kis érdekesség is, idemásolom, hogyan csajozik egy igazi menyét:

Párzáskor a hím a nőstényt tarkóján megragadva, csendes helyre vonszolja. A rituális művelet néha több órát is igénybe vesz. A párzás 3-4 napon át többször is megismétlődik.

És még egy link: