Már megint egy olyan nap.
Reggel elindultam munkába, bringával. Kispesten, nem messze a régi lakásunktól, megéreztem azt a roppant vacak érzést, hogy milyen ráfon bringázni. Nem örültem neki. Amióta jó két éve spéci defektálló gumim van, azért elszoktam tőle, rendesen. Biztos, ami biztos alapon azért mindig van nálam tartalékbelső, gyorsan ki is cseréltem. Felpumpáltam. (Ne tudd meg, zsebpumpával mekkora élmény 3-4 bart beletenni a gumiba.) Szerelném le a pumpát, hirtelen nagy sistergés: eltörött a szelepszár. Bakker. Egy vadiúj Conti belsőn.
Káromkodás. Még az enyhébb változatból.
Újból szétszedtem a kereket, megragasztottam az eredeti belsőt. Felpumpáltam. Tekerném vissza a preszta szelepet, de nem ment. Megmakacsolta magát. Benyomni be lehetett, tekerni nem. Pillanatok alatt le is eresztett. Aztán addig gyötörtem a szeleptűt, mire végre elfordult. Újabb felpumpálás. Szelep lezár, szerelném vissza – amikor újabb nagy sistergés, megint elment a levegő. Szétszedtem. Basszus. A külső egy másik pontján beleékelődött egy üvegszilánk – az szúrta ki a keményre pumpált belsőt. (Pedig rutinból átnéztem a külsőt, pontosabban végighúztam belül az ujjamat. Valahogy elkerültem a szilánkot.)
Nagy sóhaj. Újból szétkaptam mindent. Raknám rá a foltot… de ekkor vettem észre, hogy csak ezerévesek vannak. Egy, azaz egy darab volt közülük csak használható, a többinél az alufólia összegyógyult a gumival, gyk. kuka. Megragasztottam. Amíg száradt a ragasztó, lekaptam a külsőt, kifordítottam, végigvizsgáltam. Több szilánk nem volt. Majd jöhetett az újabb pumpálás – immár negyedszer. Raknám be a kereket… sistergés, megint puha lett a gumi.
Megnéztem, a szeleptű engedte el magát. Mondanom sem kell, ez is Continental gumi volt.
Ekkor hívtam fel a főnökömet. (1 óra 40 perce szereltem éppen a bringát.) Közöltem vele, hogy az Istenek megint nem akarják, hogy én ma bemenjek. Rezignáltan csak annyit mondott, hogy ‘Joe, nem kellene lassan rendbeszedni az életedet?’. Pedig szerintem rendben van. Csak éppen összejönnek a dolgok. Folyamatosan.
Azért adtam még egy esélyt a guminak. Újból felpumpáltam a kereket – és most megragadt a szeleptű. Roppant óvatosan hazatekertem, majd elszaladtam bótba, gumiragasztóért meg tartalékbelsőkért. De szerelni már csak a hétvégén fogok.

Azért úgy elgondolkodtam ezen a Conti dolgon. Jó 3 éve járok bringával, volt defektem, rengeteg. Ebből kifolyólag meg is ismertem egy csomó márkát – és a Conti mindig is a legjobbak között volt. Egész egyszerűen nem értem ezt a sorozatot: két gumi is szelephibák miatt vált használhatatlanná. Mondjuk, gyanúm van: a belsőket egy újpesti kerékpárboltban vettem, csak úgy, csomagolás nélkül adták a kezembe. Márpedig korábban a Continental gumik rendesen be voltak csomagolva, narancssárga dobozkába. Mennyire lehetek én biztos abban, hogy ezek eredeti Conti belsők voltak? Semennyire.
Mindenesetre a biztonság kedvéért ma Semperitet vettem.