Reggel a ruháimat pakolásztam, az ingemet hajtogattam az ágyon. A macska, szintén az ágyon fekve lustán nézte, mit is tevékenykedek. Éppen a kordbársony nadrágom volt a kezemben, amikor eszembe jutott, mennyivel is fejlettebb lény vagyok, mint a macska. Végiggondoltam, milyen hosszú út vezetett odáig, hogy itt van a kezemben ez a tapintásra, szemre is kellemes anyagból készült nadrág, melynek megvan az a különleges, rejtett tulajdonsága is, hogy kifejezetten jól bírja a dörzsölődést. A macska még csak fel sem tudja fogni ezt az egészet.
Aztán az órára pillantottam: 7.21. Hoppá. Igyekeznem kell. Délelőtt megbeszélésem lesz, a kerékpárút 90 perc, utána még jó félóra zuhanyzás, átöltözés, szutykolódás, meg még legalább 10 perc, mire itthon összepakolok. Nincs időm. Éppen késéshatáron vagyok.
Aztán ránéztem megint a macskára. Az volt az arcán, hogy ‘Oké, láttam mit csinálsz. Már nem érdekel. Légyszives húzzál el minél hamarabb, hadd lustálkodjak tovább az ágyban.”
Fejlettebb??
2008. May 27. Tuesday at 00:00
Mennyire furcsa, sosem gondolunk bele, hogy törvényszerű-e, hogy egyetlen értelmes, civilizációt alkotó faj létezzen a bolygón.
Pedig az. A kutya vagy a majmok sosem fognak olyan környezettel találkozni, amik elősegítenék a miénkkel azonos inteligencia kialakulását.
2008. May 27. Tuesday at 10:34
hát. némelyik kutya/macska sok-sok embernél inteligensebb.
2008. May 27. Tuesday at 11:25
hokuszpk,
Leginkább a gazdáiknál, akik otthagyják a cuccot a járdán. Ma is láttam egy 30-dekás darabot a Margit híd északi járdáján.