Ez egy alapvető dilemma: belevetni magunkat a forgatagba, pörögni, vállalni a stresszt, de besöpörni a sikerélményeket – vagy félrehúzódni, békésen szemlélődni. Tó vagy folyó – írtam egy 15 évvel ezelőtti naplóbejegyzésemben.
Akkor még azt hittem, hogy ez választható. Ma már nem vagyok annyira biztos benne: mintha a tudás – az egyre több tudás – nem bírna ülni a seggén, keresné a lehetőséget, hogy szerepet kapjon.
Akkoriban úgy véltem, az a legjobb, ha úgy szállok ki, hogy be sem szállok. Direkt azért vettünk Isten háta mögötti helyen házat. Gondoltam, nevelgetem a növényeimet, nevelgetem a gyerekeimet, Nej és én is eljárogatunk majd valami – vidéki értelemben – közepes fizetésű munkahelyre, telente pedig keleti filozófusokat olvasgatok. Rosszul gondoltam. A lehajtósáv ekkor még zárva volt számunkra.
Most, amikor már évek óta a belső sávban tépünk padlóig nyomott gázpedállal, sokszor elgondolkodok: vajon eljött-e már az ideje, hogy ismét megpróbáljak lehajtani a sztrádáról. Hiszen megkaptam mindent, amit a pörgésben élés adhat: a munka szigorúságát, a monoton munka összeszorított foggal történő elviselését, a megoldhatatatlan problémák megoldásának gyönyörét – összességében mindazt, amire azt mondják, edzi a lelket, acélozza a jellemet. Szert tettem a szükséges alázatra, de az önbizalmam is sziklaszilárd lett. És tapasztaltam… te jó ég, mennyi mindent tapasztaltam. Bezsákoltam mindent, amit a pörgés igen, a szemlélődés ellenben képtelen megadni.
Talán itt lenne az ideje a kiszállásnak. Kiérdemeltem. Mert a kiszállás lehetőségét ki kell érdemelni. Aki rögtön az elején kiszáll, abból maximum hajléktalan lesz. Aki hol kiszáll, hol beszáll, abból meg valószínűleg a frusztrált ember. Át kell esni egy jellemfejlődésen, meg kell teremteni egy egzisztenciát – és nem utolsó sorban egy tudást, mely lehetővé teszi, hogy az ember egyedi legyen, fontos legyen, minimális időráfordítással kereshesse meg a megélhetéséhez szükséges pénzt és maradék idejében foglalkozhasson végre a lelki békéjével.
Vagy kurvákat kell futtatni a nyóckerben.
2008. March 21. Friday at 13:35
Én még csak most próbálok felhajtani a sztrádára. :D
2008. March 22. Saturday at 01:01
Karrierista vagy.
2008. March 22. Saturday at 08:52
A kiszállás és beszállás alternatívája abszolút szakmafüggő: van ahol nem lehet beszállni, van ahol meg a kiszállás nem értelmezhető, és van ahol sehogy nem lehet normális egzisztenciát teremteni.
2008. April 01. Tuesday at 00:42
Mintha Hermann Hesse-t olvastál volna sokat. Narziss és Goldmund, Sziddhártha, Debian, Üveggyöngyjáték – mind erről is szól. De milyen nagy különbség: olvasni, vagy megélni!!
2008. April 01. Tuesday at 06:59
Van alibim: még nem olvastam az úriembertől semmit.