Istenbizony. Itt van a kertemben a Világ Alapja.
De haladjunk sorban.
Nagyon vártam már ezt a napot. Különösen tegnap este, amikor még este tízkor is ügyfélnél szoptam PKI-t reszeltem, utána meg hajnali kettőig preziket gyártottam.
De ma a kert volt a főszereplő. A kert ugyanis nem olyan, hogy az ember akkor foglalkozik vele, amikor ideje van. Ebben az esetben minket már elöntene a gaz. Nem, amikor eljön a kerti munka ideje, akkor kerti munka van. Pont.
Egyébként rám is fért. Nem mondom, nem mindig volt az a vágyaim netovábbja, legédesebb pihenéseim egyike, hogy seggig deréktájig sárosan a földet túrjam – de az utóbbi hetek után mindenképpen pokoli jól esett.
Egy ideig az eső is… de mivel a munkát már a múlt hétvégén is elhalasztottam a vihar miatt, így most meggyőztem magam, hogy nem vagyok cukorból. Ettől az eső megsértődött és elállt.
Ideális kerti idő lett. Néha még a nap is kisütött. Hideg csak az első gödör kiásásáig volt, de azt meg leküzdöttem egy háromcentessel.
Intermezzo, 17:51: Körbejártam a lakást. Mindenki alszik. Még a macskák is. Szerintem én is aludnék, ha emlékeznék rá, hogyan kell.
És akkor a képek.
A szokásos kezdés. Baloldalt két páciens: egy torzsás ecetfa és egy trombitafolyondár. Jobb oldalon pedig az adekvát virágföld és tehénszar.
Naná, hogy a macska is kimerészkedett megnézni, mit dolgozok. Nézni… azt nagyon tudnak.
Az első lépés volt ezt a törpeborbolyát átültetni valahová máshová. Baloldalt látható az eredeti helyen, jobbra pedig már az újon. A sarokra ugyanis jön egy bambusz. Sociéknál elkövette azt a hibát, hogy ki akarta szorítani az embereket a kertből – így most egy nagyobb darabot megkapok belőle.
És igen, itt van. A Világ Alapja.
Olyan 40 centi mélyen beleakadtam egy akkora betontömbbe, hogy nem találtam nemhogy az alját, de a szélét sem. Régebben ilyenkor már nyúltam volna a csákányért – de itt még nincs. Nem gondoltam volna, hogy valaha is kell. Végül azt csináltam, mint a viccben a hülye rendőr: arrébbraktam a gödröt. Ott meg a másik oldalon ütköztem egy óriási betontömbbe: ennek meglett ugyan a széle, de a vastagsága nem; pedig jó húsz centit leástam mellette. Végül kiástam ugyan a 60 centis mélységet, de a gödör mindkét oldalán betontömb van, az alján pedig sóder. Remélem, a bambusz beceneve Rambó.
Az aranyeső már érzi a tavaszt. A japánbirs meg hallgat rá.
Nyílj ki bimbó, rózsabimbó,
Nyílj ki bimbó, rózsaág.
Persze, hogy a köszméte sem akar kimaradni.
2008. March 08. Saturday at 20:07
A mázlista… Én is kertészkedni akartam ma, de nálunk hajnalban/reggel annyi esett, hogy ha kiviszem a kapálógépet, elsüllyed a sárban…
2008. March 08. Saturday at 20:13
Kapálógép… hah!
(Egyébként hajnalban itt is rengeteg eső esett. De az én kapálógépem bírja a sarat.)
2008. March 08. Saturday at 22:46
Nem kövér ez a macska kissé? :))
2008. March 08. Saturday at 22:55
Egy kicsit igen, de nem nagyon. Némileg előnytelenek lettek róla a képek. :)
Egyébként ő az, aki négy évig lakásban élt, nem ismeri még az udvart, az utcát és a szaladgálást a kutyák elől.