Csak most már offline, mivel a vihar lebontotta az antennakábelt.

Egyik nagy költőnk egyik előszavából:

Nem áhítok sikert és dícsőséget a jelentől, még kevésbé a jövőtől. A költők úgy gondolnak az utókorra, mint csalhatatlan isteni ítélőszékre; pedig taknyos csecsemő, örüljön, ha kicserélem a vízes pelenkáját, nekem ne osztogasson babért. Bírkózzék velem, mint kisgyerek az apjával, és a bírkózásban erősödjék. Mihelyt számára elfogadható leszek, szabályokat és gátakat farag belőlem: még síromban is azokkal tartok, akik nem tisztelik rámfogott vagy valódi rigolyáimat, bátran túllépnek a bearanyozott hülyén, olyan kezdemények és tetők felé, amilyenekről én nem is álmodhatok.