Utazok a metrón. Mivel végállomástól végállomásig járok, általában ülni szoktam.
Ma nincs alvás, hoztam magammal kinyomtatott szakirodalmat. Baromi kevés óra van egy napban.
Már alakul a tömeg a szerelvényen, amikor felszáll egy öreg mamó, bottal. Körbenézek. Mindenhol vagy nő ül vagy nálam valamivel idősebb hapi. Ajjaj. Mindenki kiszámolta, hogy kor alapján nekem kell felállnom. Azt persze nem látják, hogy annyira tönkre van menve a térdem, hogy járni/állni alig bírok. A mamó viszont tényleg borzalmasan néz ki.
Felállok. – Tessék leülni. – Köszönöm.
A nénike leszáll két megállóval arrébb – de nem tudok visszaülni, mert egy fürge nő leül. Nyilván nem dobhattam be magam, ránézésre egy életerős férfi vagyok, hogy nézne már az ki.
Így álldogálok, majdnem végig.
Holnap inkább aludni fogok.
2008. February 06. Wednesday at 10:48
Uhh… és ilyen térdekkel túrázol??
Felnézek rád :-D
Nekem a bokám 2 hete olyan, mintha átmentek volna rajta úthengerrel… de be kell vásárolni, sétálni kell a gyerekkel… na ilyenkor áldom az autó feltalálóját….
2008. February 06. Wednesday at 11:29
Semmi pénzért nem hagynám ki. Legfeljebb begyógyszerezem magam előtte. Vagy kézenállva megyek.
2008. February 06. Wednesday at 13:10
Amúgy a képek óta irigy vagyok :-D