Beszédes nevek

Csak éppen nem úgy. Nem arról árulkodnak, aki viseli, hanem arról, aki kimondja.

Megmagyarázom.

Az interneten rengeteg véleménnyel lehet találkozni, hasonlóképpen persze az IRL-ben is. És vannak olyanok, akik már az első pár szavukkal diszkvalifikálják magukat.
Ha például valaki úgy kezdi, hogy “mert az M$…” vagy súlyosabb esetben “és akkor a Microfos…” – abban a pillanatban lapozok is tovább. De ugyanez megvan a politikai életben is. Ha valaki azzal nyit be, hogy “így a Lopcsány…” vagy “azt hiszi a Gyurcsányi”… esetleg “mit képzel már ez a Vekker”… a további véleménye már nem érdekel. Mindegyik entitásnak megvan a saját neve, nyugodtan lehet arra hivatkozni. Kifacsart nevekkel hangulatot kelteni, az egyik legszánalmasabb irodalmi eszköz. Az illető ugyanis vagy primitív vagy nem bízik abban, hogy a mondanivalója önmagában megállja a helyét – emiatt rásegít egy kis hangulatmódosító sárdobálással.
Én viszont egyik esetben sem vagyok kíváncsi a véleményére.

7 thoughts on “Beszédes nevek

  1. Érdekes hozzáállás.

    Meg kell fontolnom, hogyan fogalmazok majd feléd bármit is, különben primitívnek vagy sárdobálónak nézel :-D Konzultálok majd egy irodalmárral mielőtt kérdezek :-DD

  2. Van igazság ebben a gondolatban de szerintem a végkövetkeztetés erősen túlzó. Az ember időnként hangulati elemként, indulatból, vagy akár megszokásból is használ ilyesmit. Nem hinném, hogy ettől feltétlenül ignorálni kéne azt a véleményt. A stílus _nem_ maga az ember. A neten meg pláne nem.

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *