Ha harc, legyen harc

Ma délután megint ki lettek engedve a macskák az udvarra. Erre Picúr fogai között odavonszolt egy faágat teraszajtóhoz. Hogy ezt meg ő vadászta. Nekünk. Mert ő is képes gondoskodni rólunk.
Ezek a macskák… félelmetesek néha.
Sajnálom, hogy nem voltam jelen, érdekelt volna, hogyan röhögi ki egyik macska a másikat.

4 Comments

  1. A Ti macskátokat persze nem ismerem. De a mi macskánk a szájában elém cipelt bottal egyértelműen azt jelzi, hogy édesgazdim, fogd meg annak a botnak a végit, és huzogasd előttem körbe-körbe, meg a fal oldalán le-föl, mert akkor én azt egérnek nézhetem és boldogan futkoshatok-ugrálhatok-kapkodhatok utána…

  2. Nem, nem valószínű. Picúr egy kicsit furcsa macska. Egész eddigi életét – négy év – szobában töltötte, fogalma sem volt róla, hogy vannak más macskák, vannak faágak és vannak levadászandó madarak, rágcsálók. Nem kicsit lehet összezavarodva nálunk. Ez pl. azon is látszik, hogy amikor kiengedjük, sorra rágcsálja a faágakat, keresi melyik ehető, melyik nem.
    Gondolom a még leginkább ehetőből hozott egy darabot, megmutatni, hogy ő sem akárki.

  3. Ez nagyon mókás. Kérek még ilyeneket!

  4. Beszélj a macskáinkkal! :)

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading