Ma délután megint ki lettek engedve a macskák az udvarra. Erre Picúr fogai között odavonszolt egy faágat teraszajtóhoz. Hogy ezt meg ő vadászta. Nekünk. Mert ő is képes gondoskodni rólunk.
Ezek a macskák… félelmetesek néha.
Sajnálom, hogy nem voltam jelen, érdekelt volna, hogyan röhögi ki egyik macska a másikat.
2008. January 16. Wednesday at 00:19
A Ti macskátokat persze nem ismerem. De a mi macskánk a szájában elém cipelt bottal egyértelműen azt jelzi, hogy édesgazdim, fogd meg annak a botnak a végit, és huzogasd előttem körbe-körbe, meg a fal oldalán le-föl, mert akkor én azt egérnek nézhetem és boldogan futkoshatok-ugrálhatok-kapkodhatok utána…
2008. January 16. Wednesday at 09:59
Nem, nem valószínű. Picúr egy kicsit furcsa macska. Egész eddigi életét – négy év – szobában töltötte, fogalma sem volt róla, hogy vannak más macskák, vannak faágak és vannak levadászandó madarak, rágcsálók. Nem kicsit lehet összezavarodva nálunk. Ez pl. azon is látszik, hogy amikor kiengedjük, sorra rágcsálja a faágakat, keresi melyik ehető, melyik nem.
Gondolom a még leginkább ehetőből hozott egy darabot, megmutatni, hogy ő sem akárki.
2008. January 16. Wednesday at 13:44
Ez nagyon mókás. Kérek még ilyeneket!
2008. January 17. Thursday at 01:23
Beszélj a macskáinkkal! :)