Az első lépés

Immár napok óta nem voltam kint az utcán. Aztán eljött a pillanat, elindultam első munkanapomra a munkahelyemre. Bekapcsoltam a riasztót, bezártam az ajtót, zsebrevágtam a kulcskarikát, ráléptem a lépcsőre – és akkorát taknyoltam, hogy simán letaroltam a lépcső alján lévő kukát, de úgy, hogy még a szemeteszsákok is rámborultak.
Ez az év is jól kezdődik – gondoltam, míg odabent a kabátomat és a hátizsákomat pucováltam.

És még csak utána jött a bérletderby.

6 Comments

  1. Remélem nincs bajod! Én is akkorát estem csütörtökön, hogy két percig csak néztem ki a fejemből. Utána meg három napig fájt mindenem…

  2. Nem, nem történt semmi bajom. Maximum annyi, hogy időnként hülyeségeket írok. ;-)

  3. aaa, az egy regi, maig tarto marha nagy eses kovetkezmenye :D

  4. Biztos nem esne el ennyi ember munkába menet, ha az nem számítana munkahelyi balesetnek, 100% táppénzzel. Egyébként vigyázzatok, aki nem jár rendszeresen dzsúdózni, az csúnyán foghat földet.

  5. na ja, de az aktiv kosarlabdas mult is jol jon, egesz jol “megtanultam” esni :)

  6. Esni valahogy ösztönösen tudok. Még Veszprémben volt, hogy egy borospincéből jöttünk kifelé, úgy, hogy nálam még ott volt elvitelre két üveg bor. Megcsúsztam a sötét lépcsőn, elestem és le is gurultam pár fokot. Elég rendesen összetörtem magam – de a borosüvegek sértetlenek maradtak.

Leave a Reply to gt Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading