Immár napok óta nem voltam kint az utcán. Aztán eljött a pillanat, elindultam első munkanapomra a munkahelyemre. Bekapcsoltam a riasztót, bezártam az ajtót, zsebrevágtam a kulcskarikát, ráléptem a lépcsőre – és akkorát taknyoltam, hogy simán letaroltam a lépcső alján lévő kukát, de úgy, hogy még a szemeteszsákok is rámborultak.
Ez az év is jól kezdődik – gondoltam, míg odabent a kabátomat és a hátizsákomat pucováltam.
És még csak utána jött a bérletderby.
2008. January 07. Monday at 21:10
Remélem nincs bajod! Én is akkorát estem csütörtökön, hogy két percig csak néztem ki a fejemből. Utána meg három napig fájt mindenem…
2008. January 07. Monday at 22:19
Nem, nem történt semmi bajom. Maximum annyi, hogy időnként hülyeségeket írok. ;-)
2008. January 08. Tuesday at 02:35
aaa, az egy regi, maig tarto marha nagy eses kovetkezmenye :D
2008. January 08. Tuesday at 07:54
Biztos nem esne el ennyi ember munkába menet, ha az nem számítana munkahelyi balesetnek, 100% táppénzzel. Egyébként vigyázzatok, aki nem jár rendszeresen dzsúdózni, az csúnyán foghat földet.
2008. January 08. Tuesday at 09:07
na ja, de az aktiv kosarlabdas mult is jol jon, egesz jol “megtanultam” esni :)
2008. January 08. Tuesday at 10:03
Esni valahogy ösztönösen tudok. Még Veszprémben volt, hogy egy borospincéből jöttünk kifelé, úgy, hogy nálam még ott volt elvitelre két üveg bor. Megcsúsztam a sötét lépcsőn, elestem és le is gurultam pár fokot. Elég rendesen összetörtem magam – de a borosüvegek sértetlenek maradtak.