Macskafogó2

Ezer éve nem voltam moziban. Elég, ha annyit mondok, sokkolt, hogy mindenki zabával, kólával vonult be. Amikor utoljára moziban jártam, ez még nem volt divat. Ja, igen, hangja már volt a filmeknek.
De erre a rajzfilmre mindenképpen el akartam menni. Még akkor is, sőt, attól inkább, hogy az Index 3 napja mindent elkövet, hogy legyalázza. Nem tudom, mi lehet a háttérben, de nagyon gusztustalan.

Öreg hiba lett volna úgy elmenni, hogy ugyanazt várom, mint húsz évvel ezelőtt. Nem is úgy ültem be – és nem is csalódtam. Nepp, Ternovszky – hozták a formájukat. Jöttek a rájuk jellemző fárasztó poénok, a rejtett és kevésbé rejtett utalások, mindenféle áthallások. Ötször-hatszor jó nagyokat nevettem, kontroll nélkül… és ilyesmi már régen fordult elő velem. Szóval, tetszett. A vége mondjuk lehetett volna valamivel harapósabb is, valljuk be, ez most olyan semmilyenre sikerült. Meg ugye meg is lebegtették, hogy a történet egyáltalán nincs lezárva…

De a szemem igazából a stáblistán gúvadt ki. Volt egy olyan rovat, hogy ‘gagman’. Öt név volt felsorolva, köztük Tiboré is. Tiborral együtt katonáskodtunk, egy ideig az egyetemen is évfolyamtársak voltunk. Túlzás lenne, ha azt mondanám, zseniális humorával mindekit leterített. Nem, pont ellenkezőleg. Szótlan, száraz ember volt, és annyira szanaszét fókuszált, hogy nem is mindenki tartotta normálisnak. Kinézetre akár adóellenőr is lehetett volna. Az egyetemet hamar otthagyta, eltűnt a szemem elől. Legközelebb egy humorfesztivállal kapcsolatban bukkant fel. Nem is akárhogyan. Szerzőként indult és egyike lett a nagy felfedezetteknek. Farkasházy hasonlóképpen vélekedett róla, csak ő gázóraleolvasóhoz hasonlította. Ellenben írni, azt tudott. A Hócipőben jelent meg néhány krokija, nekem határozottan tetszettek. Aztán megint eltűnt.
Teljesen váratlanul ért, amikor egyszer Pesten felhívott. Én akkor egy webes karikatúramagazint szerkesztgettem és ő is valami hasonlóban gondolkodott. Elmentünk, sör mellett tapasztalatokat cseréltünk. Akkor tudtam meg, hogy a Fábry csapatában dolgozik, mint gagman, azaz poéngyáros. Egyszer még kijött hozzánk, eljátszott a kölykökkel, beszélgettünk. A kapcsolat akkor állt megint takarékra, amikor megpróbált beszervezni egy polgári körbe. Hiába győzködtem, hogy én nem vagyok olyan, erősködött, hogy az kifejezetten jó, legalább lesz kivel vitatkozniuk. Mivel a mazochizmusom akkor sem volt túl fejlett, így nem álltam kötélnek. Azóta ez volt az újabb hír, itt a stáblistán, amit hallottam róla. Él, alkot. Nem tudom, a nagy nevetések közül hány szárad az ő lelkén, de nem is érdekel. Csak gratulálni tudok.