Azt hiszem ordítani tudnék… valószínűleg fogok is

Baromira közel állok ahhoz, hogy kimenjek a fészerbe, behozzam a fejszét… és használjam is.

Kezdődött azzal, hogy durván két hete megint elszállt a tabletpc merevlemeze. Idén már negyedszer, ha jól emlékszem. Természetesen mindig valamilyen utazás előtt. Most nem is lett kész időre, emiatt hazacipeltem a munkahelyi laptopomat. A mai nap állt rendelkezésemre, hogy gatyába rázzam, használhatóvá tegyem. (A helyzet ugyanis az, hogy hiába laptop, de leginkább asztali gépként használom.)
Késő délelőtt kicipeltem mindent a lomtalanításra: a szaros vécécsészéket, a koszvadt, büdös zsákokat… meg hasonló jókat. Mindezt szakadó hóban. Örülhettek nekem a lomtalanító szakmunkások. Pont találkoztunk Dórival az ajtóban, vitte ki zacskóban a macskaszart. Szóltam neki, hogy rakja csak bele ezt is nyugodtan a zsákba, hagy legyenek még boldogabbak. (Nem rakta. Tudta, hogy csak viccelek.)

Aztán már csak készültem a holnapi utazásra. Volt egy cetlim, sorra húztam ki rajta a tételeket, de persze sorra születtek is. Végül már csak ilyen apróságok maradtak, hogy Opera4.0 telepítés az új mobiltelcsire.
Innentől szabadult el a pokol.
Eleve tele van a búrám ezzel a telefonnal (Nokia E61i). A wifi része borzasztóan szar. Teljesen használhatatlan. Se a munkahelyen, se a hétvégén a szállodában, se itthon nem tudtam beüzemelni. Ott, ahol a PDA vigyorogva működött, ott ez meghalt. Itthon 10 próbálkozásból hatszor nem látott hálózatot, háromszor látott, de nem tudott konnektálni, aztán egyszer sikerült, be is jött a nyitólapom, de amikor továbbmentem, lebontott és közlölte, hogy nincs hálózat. Végül úgy döntöttem, lecipelem a laptoppal együtt az Access Pointhoz, odadugtam 10 centire hozzá, rádugtam a laptopra – és semmi. Azt mondta, nincs elérhető AP. (Az külön megérne egy misét, hogy az Opera miért csak úgy tud települni, ha valamilyen internethozzáférés megy a mobilon. Ha nincs, befagy. Tele van a telcsim félbeszakadt, letörölhetetlen telepítésekkel.)
Na mindegy, a telefonról lemondtam. Visszacipeltem az emeletre a laptopot, visszadugtam a tápját, bizergálnám a tapipadot… semmi. Billentyűzet… nem működik. Kihúztam, bedugtam a tápot… nem észlelte. Próbáltam visszadugni a telefont, de azzal sem jutottam előre. Kikapcsoltam. Visszaindítás… közölte, hogy nincs kernel. Jó, repair install. XP cédé be, le se szarta. Cédé teszt másik gépben, sérült. Oké, irány az MSDN, cédé letöltés. Erre nem működik az Internet elérés. Kínomban kipróbáltam, mit tud az F11-re induló Emergency Repair funkció. Rányomtam, bejött, hogy HP Invent, majd egy nagy üres kék képernyő, egérkurzorral. 10 percig gyönyörködtem benne: azért nem semmi, a HP feltalálta az üres képernyőt. Gép kikapcs. Fontos dolog úgysem lehetett, akkor kiírta volna, hogy mit csinál. Közben visszajött az internet, cédéletöltés indul. Közölte, hogy két óra. 8 megabites vonalon. A tévében mögöttem a Hulk ment – és már én is kezdtem erősen zöldülni. Gondoltam benyomom megint az Emergency Repairt – mi a vészhelyzet, ha ez nem? Ráérni meg ráérek, amíg jön le a cédé. Jó húsz perc után megjelent egy absztrakt minta a képernyőn. Jé, történni is fog valami? Ja. Kiírta, hogy a lokális adataim megsemmisültek, a merevlemezt formattálta. Emergency Repair, bakker, mint a Macskafogóban, ‘nyugodjék békében, asszonyom’. Csak néztem és nem hittem el. Még megnyomhattam egy gombot, utána megpróbálta visszatölteni az adataimat, de baromi lassan. Addig leültem a lépcsőre és próbáltam számot vetni vele, mi semmisült meg. Az itthoni adataim a NAS-on vannak, azzal nincs gond. Két nap privát levelezés veszett el, igaz, volt közte egy-két fontos levél is, de nem sok. Viszont a céges dolgaim… valamikor február környékén volt utoljára DVD mentésem, azóta semmi. A leveleim… az idióta postafiók-korlátozás miatt rendszeresen pst-be kell kiraknom a cuccokat, na azoknak a pst-knek lőttek. És ebbe nem csak régi cuccok voltak, épp a héten csináltam egy nagy kimásolást, mert betelt a mailbox. Atyavilág… egy csomó levelezés az ügyfelekkel, tervek, jegyzőkönyvek… a különböző nyilvántartásaim… egy csomó szkript… jézusmária. De talán sikerül valahogyan a recovery. Befejezte. Újraindítottam. Közölte, hogy nincs hal.dll. Na, jó. Eddigre lejött az XP cédé, repair install. Közölte, hogy nem lát a gépben merevlemezt. Irány a BIOS, merevlemez teszt. Közölte, hogy 68 perc lesz. Oké, csak csináld. Hát, nem: egy ideig próbálkozott, majd közölte, hogy read error. Kész, kalap, kabát. Volt egy merevlemezem.

És most itt ülök a földszinten, dühösen verem a billentyűket. Már rég aludnom kellene, holnap piszok korán indul a repülőgép Barcelonába… de nem megy az alvás. Nem csak a munkahelyi adataim vesztek el… lőttek a kinti webhozzáférésemnek is. Pont most, amikor itthon meg kellene pörgetni a KKK-val kapcsolatos dolgokat, pont most, amikor csak ez a laptop maradt az itthoni kapcsolattartásra, cikkek írására és még egy csomó dologra, amiket kint terveztünk… nyilván, a cégnek is beigértem, hogy vészhelyzetben megpróbálok majd belépni… ja.
Informatikus, informatikai fórumon, laptop nélkül. Mintha pucér lennék.

4 Comments

  1. Én még nem írnám le a vinyó tartalmát. Ha szerencséd van, akkor csak szektorhibás. Ha kiszereled a vinyót, és külső merevlemez ház segítségével rádugod egy gépre, talán még meg fogja találni rajta az NTFS-t. Persze ha a recovery tényleg leformázta a vinyót (amit én kétlek, nem hiszem, hogy a fejlesztők ilyen durva dolgot beleépítettek volna), akkor tényleg elég kevés az esély.
    Egyébként jó szórakozást a TechEd Europe-on. :)

  2. Üdv!

    Azt hiszem a tabletbe ne tegyél több vincsit, cseréld le.

    HP notira meg a gyermekem rajzait sem bíznám nem hogy melót. Persze ha céges akkor sokszor adott és kész.

    Én egy IBM/Lenovo Thinkpadot nyúzok napi sok utazás/meló. Jól bírja.

    Azért kitartás lesz jobb is.

  3. Én Analisthez csatlakozok, egy külső ház meg vmi normális repair progi még segélhet.

Leave a Reply to snefi Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading