Ez a macska… hihetetlen. Rájött ugyanis arra, hogy a tüzelési problémájára a megoldás valószínűleg a teraszajtón kívül rejtőzik. Legalábbis órákig képes az ajtó előtt ülni és vágyakozva nézni kifelé.
Aztán ma akcióba lépett. Első körben tojt egy irgalmatlan büdöset. A plafon egyből felhólyagosodott az alom fölött. Aztán tudta, hogy ilyenkor mi jön – szellőztetünk egy nagyot – mert odasétált a teraszajtóhoz és várta, mikor nyitjuk ki. Én meg ott fuldokoltam a nappaliban, hol a büdöstől, hol a röhögéstől.
Month: October 2007
MCITP
Vége a gyorstüzelő sorozatnak: ez a vizsga is megvan, ezzel együtt meg begyűjtöttem az MCITP: Enterprise Messaging Administrator címet.
Na, ez kifejezetten az a fajta vizsga, amelyért még az egyébként MS szimpatizánsok is húzzák a szájukat. Szándékosan félrefogalmazott, nyelvtanilag hibás, megtévesztő kérdések, nem ritkán két képernyőnyi szöveg, a válaszok pedig hasonlóan borzalmasak. Általában érzi azt az ember a vége felé, hogy meglesz vagy necces a vizsga: itt semmit sem éreztem. Pontosan tudtam, hányszor tippeltem, pusztán az ösztöneim alapján. (Na jó, azt azért sejtettem, hogy meglesz, de amikor kiírta a végén, hogy hibátlan, hangosan felröhögtem.)
Ráadásul, ahhoz képest, hogy Exchange vizsgáról volt szó, határozottan bosszantott, hogy volt egy csomó nem kapcsolódó kérdés: WSUS, IPSEC policy, Novell, Lotus, IBE (bakker, vizsga után néztem utána, hogy mi is ez egyáltalán), meg MOM. Az utóbbinál öntötte el leginkább a vér a fejemet: a kérdésnek semmi köze sem volt a levelezéshez, azt kellett megtippelni, hogy milyen sorrendben telepítjük a MOM komponenseket. Exchange vizsgán. Életemben nem láttam még MOM-ot.
(Kíváncsiságból hazafelé kipróbáltam, mire vagyok ma képes. Felrúgtam egy követ – és nem esett le. Vagy csak nagyon halkan.)
No, hogy érzékeltessem, miért vagyok frusztrált, a sikeres vizsga ellenére is. Két tipikus példa:
1.
Exchange admin vagy. A cégednek van egy 12 tartományból, 25 AD telephelyből álló címtára, telephelyenként 19 Exchange szerverrel.
[Ide jön a Háború és béke első két fejezete]
Az átalakítást úgy kell elvégezned, hogy a végső rendszer tulajdonságai megfeleljenek az ‘A’ kritériumnak _és_ a ‘B’ kritériumnak.
Melyik a helyes válasz?
- A
- B
- C
- D
Olyan lehetőség, hogy A és B, olyan nincs. Nyilván megtippeled az egyiket és reménykedsz, hogy a kérdés feltevője is ezt tartotta fontosnak.
Mint az egyszeri viccben:
Betelefonálós kvíz.
Műsorvezető: – Áá, üdvözlöm, kedves Jancsi bácsi! Mehet az első kérdés?
– Gyühet.
– Mi az, ólban él, kunkori a farka és röfög?
– Gyesznó.
– Majdnem, mi ugyanis a mangalicára gondoltunk. Következő kérdés: speciális anyagból van és lábon hordják?
– Cipő.
– Majdnem, mi ugyanis a gumicsizmára gondoltunk.
– Lehet nekem is egy kérdésem?
– Öö, persze.
– Mi az: női szerep, gyerekkel kapcsolatos?
– Anya?
– Majdnem. Én ugyanis konkrétan az Ön kurva anyjára gondoltam.
Ennek az esetnek van egy variációja is. Az előbb ugye volt két egyforma félválasz. De van olyan is, hogy két, egyformán jó válasz között kell dönteni.
Konkrétan:
A kérdés – a barokkos sallangok lehámozása után – az, hogy milyen szintű jogosultság kell a címtárpreparációs folyamatban a tartományi preparációhoz?
Válaszok:
- A: Érdektelen.
- B: Érdektelen.
- C: Domain Admins.
- D: Enterprise Admins.
A helyes válasz az, hogy ‘attól függ’. Jelenleg speciel könyékig benne vagyok egy projektben, a fenti szituációt nem tankönyv alapján ismerem, hanem személyesen is megtapasztaltam. Az ügyfélnél ugyanis Enterprise admin jogom van, de a child domain-ben Domain admin jogosultságom, az nincs. Ebből kifolyólag nem volt jogosultságom a tartományban kiadni a setup /preparedomain parancsot. Igenám, de a címtár csak két tartományból állt, a gyökértartomány már preparálva volt, tehát simán megtehettem, hogy a gyökérben kiadom a setup /preparealldomains parancsot – és ez kegyetlenül végigpreparál minden alatta lévő tartományt, függetlenül attól, hogy ott tartományi admin vagyok-e, vagy sem.
Ha nekem nem hiszel:
If Setup /PrepareDomain is run against a specific domain, Domain Admins privileges are required. If Setup /PrepapreDomain is run globally against all domains, Enterprise Admins privileges are necessary.
– Innen –
Tehát a helyes válasz az, hogy attól függően, hogy melyik tartományban melyik parancsot adom ki, vagy a C, vagy a D. Ehhez képest a kérdésben még az se szerepelt, hogy hány tartományból áll a konkrét címtár.
Az ember ilyenkor megvonja a vállát és beikszeli az egyiket. (Ne örülj, a kérdés ilyen formában nem szerepel a vizsgán. Ez csak egy bonyolult kérdés egyik részproblémája.)
2.
Ez meg még durvább. A kérdés felvezetése hasonló az előbbihez.
Kérdés: – Hogyan oldod meg az átalakítást, úgy, hogy a lehető legkevesebb új szervert állítsd be és az átalakítás alatt a legmagasabb legyen a rendelkezésre állás?
Válaszok:
- A: Valami orbitális baromság
- B: Jézusmáriaszentjózsef!
- C: Egy forgatókönyv, mellyel végülis meg lehet oldani az átalakítást, de borzasztóan pazarlóan és drasztikus leállásokkal.
- D: A tökéletes megoldás. Az, amit még a válaszok elolvasása előtt te is kiókumláltál.
Már kattintanál is a D-re, de aztán előbukkan a paranoiás éned és átolvasod újra a választ. Aztán egy helyen találsz egy sajtóhibát: egy helyen a server18 neve szerepel a szerver17 helyett. (Ehhez persze nagyítóval kell átolvasnod a több oldalas kérdést.) Nyilvánvaló elírás, mert így értelmetlen az egész – másfelől meg egyértelműen ez a preferált módszer, mind az ajánlások, mind a józan ész szerint.
Természetesen a jó válasz a C.
De hogy ezzel mit mér a Microsoft… azt, hogy tényleg értesz-e a termékhez vagy csak remekül tudsz vizsgázni…?
Az utóbbinak mi értelme?
Status quo
Érdekesen alakultak a fejlemények. Bekentük kenőccsel Picúr lábát. Állítólag ez a legjobb módja, hogy a szervezetébe juttassuk a gyógyszert. Persze ezt elmondani egyszerű, de a valóság… Megfogtam. Harci kiáltás. Mindkét oldalról. Karmoláshegyek. Egy-két pofon. Végül csak rákerült a krém valahogy a mancsára. Macska sértetten félrevonult, nekiállt lenyalni a “koszt”.
Csakhogy ekkor jelent meg Kajla, a kicsimacska. Tudni kell, hogy a kicsi szabályszerűen terrorizálja a nagyot. Amikor előmászik és úgy találja, hogy a nagy nincs az általa kijelölt rezervátumban – szekrény teteje – addig nem nyugszik, amíg fel nem kergeti. Most is bepróbálkozott, de pont kifogta: Picúr még ez előző akción úgy felhergelte magát, hogy most nem futott el, hanem visszatámadott. Egy ideig kurrogtak, fújtak, majd végül Kajla vonult félre. De nem adta fel. Kileste, amikor Picúr gyanútlanul üldögélt az emeleti előszobában, majd egy nagy rohammal lelökte a földszintre. Tényleg igaz, hogy a macska mindig talpra esik – ember nem élte volna túl, hogy háttal lelökik közel három méter magasról, pont egy lépcsőfordulóra. Mindezt az orrom előtt. Ekkor éreztem úgy, hogy közbe kell avatkoznom: utánarohantam a kismacskának, a farkánál fogva előrángattam a szekrény alól és kapott néhány maflást. Persze ő sem hagyta magát, így jelentem, most olyan a jobb csuklóm, hogy egy zombifilmben nem kellene hozzám sminkes.
Az egeret legalábbis a tetejénél fogva tologatom.
Az utolsó rémálom hét
Ma, a reggeli kávénál esett le, hogy ha túl leszek ezen a héten, akkor vége a habzószájú rohanásnak, a szűk határidőknek. El se hiszem.
Igaz, ahhoz még túl kell lennem ezen a héten.
- Szerdán vizsga. Az utolsó a sorban – és az első, amelyiktől parázok. Kurva kemény, már első ránézésre is.
- Csütörtök cikkleadási határidő. És még sehol sem vagyok, sőt, a t-kábel valamit baszkurált a nethozzáférésemen, mert egyszerűen képtelen vagyok elérni a virtuális gépeimet. Valószínűsíthető, hogy nem szerdán fogom kialudni a bornyút az anyjából.
- Csütörtökön előadást kellene tartanom egy ügyfélnél, hogy hogyan képzelem az Exchange2007 tranzíciós projekt lezárását. Erre röviden csak annyit tudok mondani, hogy muhaha. Nemhogy az előadás nincs készen, de még fejben sincs meg, hogyan kellene lezárni. De nemhogy fejben nincs készen, hanem az egész projekt most van a legzűrösebb fázisban, amikor még nem azzal kell foglalkozni, hogyan zárjuk le, hanem azzal, hogy hogyan fog ez egyáltalán működni.
- Nem könnyíti meg a helyzetet a macska sem. Eleve hihetetlen, mekkora libidója van egy felnőtt macskának: immár két hete, reggeltől estig, folyamatosan párzani akar. Hörög, vinnyog, kurrog, mászik mindenkinek a lábára, fetreng, tekeredik a bútorokra és olyan húsz percenként ad ki magából olyan hangokat, mint akinek most jó. Ma reggeltől ez az egész átcsapott egy monstre hányás partiba, immár a negyediket pakolta ki, nyilván a legváltozatosabb helyekre: előszoba, folyosó, szekrény teteje. Aztán hogy ez a fokozott izgalom jele vagy betegség, ki tudja. Mindenesetre holnap délután valahogy el kell juttatni az orvoshoz.
Hát, így állunk. De ha túléljük ezt a hete, akkor utána egy hét csavargás Velemben és a környékén, utána pedig már csak arra kell figyelnem, hogy egy normális munkatempót vegyek fel az újrakezdésnél.
Megint fotóblog
Mertem, tettem. Napokig vacilláltam, hogy merjek-e ültetni ezen a hosszú hétvégén, végül bevállaltam.
Mielőtt belecsapnánk, nézzük meg kedvenc fámat. Korábban is tetszett, de amióta felvette a tavaszi az őszi ruháját, azóta gyönyörű.
Itt pedig a fű a lényeg. A korábbi pár szem kóró helyett ekkora dzsungel született ide. Remélem, látszik, mennyire sportos a fűszőnyeg.
Itt igencsak elcsodálkoztam. A magam részéről azt hittem, hogy csak csomagolják. Gyártó?!
Az első gödör. Szerencsés ásás volt, itt még semmi tufa.
A bogyós sarok. Ide került két málna és két ribiszkebokor. Külön figyelmet érdemel az ültető felszerelés: ásó, lapát, kanna, fejsze, trágya, virágföld, lavór és kőműveskanál az iszapoláshoz.
Itt pedig már a nap vége, az utolsó két fácska, egy piros és egy hagyományos köszméte.
Recent Comments