Day: October 24, 2007

Vége a gyorstüzelő sorozatnak: ez a vizsga is megvan, ezzel együtt meg begyűjtöttem az MCITP: Enterprise Messaging Administrator címet.

Na, ez kifejezetten az a fajta vizsga, amelyért még az egyébként MS szimpatizánsok is húzzák a szájukat. Szándékosan félrefogalmazott, nyelvtanilag hibás, megtévesztő kérdések, nem ritkán két képernyőnyi szöveg, a válaszok pedig hasonlóan borzalmasak. Általában érzi azt az ember a vége felé, hogy meglesz vagy necces a vizsga: itt semmit sem éreztem. Pontosan tudtam, hányszor tippeltem, pusztán az ösztöneim alapján. (Na jó, azt azért sejtettem, hogy meglesz, de amikor kiírta a végén, hogy hibátlan, hangosan felröhögtem.)
Ráadásul, ahhoz képest, hogy Exchange vizsgáról volt szó, határozottan bosszantott, hogy volt egy csomó nem kapcsolódó kérdés: WSUS, IPSEC policy, Novell, Lotus, IBE (bakker, vizsga után néztem utána, hogy mi is ez egyáltalán), meg MOM. Az utóbbinál öntötte el leginkább a vér a fejemet: a kérdésnek semmi köze sem volt a levelezéshez, azt kellett megtippelni, hogy milyen sorrendben telepítjük a MOM komponenseket. Exchange vizsgán. Életemben nem láttam még MOM-ot.
(Kíváncsiságból hazafelé kipróbáltam, mire vagyok ma képes. Felrúgtam egy követ – és nem esett le. Vagy csak nagyon halkan.)

No, hogy érzékeltessem, miért vagyok frusztrált, a sikeres vizsga ellenére is. Két tipikus példa:

1.
Exchange admin vagy. A cégednek van egy 12 tartományból, 25 AD telephelyből álló címtára, telephelyenként 19 Exchange szerverrel.

[Ide jön a Háború és béke első két fejezete]

Az átalakítást úgy kell elvégezned, hogy a végső rendszer tulajdonságai megfeleljenek az ‘A’ kritériumnak _és_ a ‘B’ kritériumnak.

Melyik a helyes válasz?

• A
• B
• C
• D

Olyan lehetőség, hogy A és B, olyan nincs. Nyilván megtippeled az egyiket és reménykedsz, hogy a kérdés feltevője is ezt tartotta fontosnak.

Mint az egyszeri viccben:

Betelefonálós kvíz.
Műsorvezető: – Áá, üdvözlöm, kedves Jancsi bácsi! Mehet az első kérdés?
– Gyühet.
– Mi az, ólban él, kunkori a farka és röfög?
– Gyesznó.
– Majdnem, mi ugyanis a mangalicára gondoltunk. Következő kérdés: speciális anyagból van és lábon hordják?
– Cipő.
– Majdnem, mi ugyanis a gumicsizmára gondoltunk.
– Lehet nekem is egy kérdésem?
– Öö, persze.
– Mi az: női szerep, gyerekkel kapcsolatos?
– Anya?
– Majdnem. Én ugyanis konkrétan az Ön kurva anyjára gondoltam.

Ennek az esetnek van egy variációja is. Az előbb ugye volt két egyforma félválasz. De van olyan is, hogy két, egyformán jó válasz között kell dönteni.
Konkrétan:
A kérdés – a barokkos sallangok lehámozása után – az, hogy milyen szintű jogosultság kell a címtárpreparációs folyamatban a tartományi preparációhoz?
Válaszok:

• A: Érdektelen.
• B: Érdektelen.
• C: Domain Admins.
• D: Enterprise Admins.

A helyes válasz az, hogy ‘attól függ’. Jelenleg speciel könyékig benne vagyok egy projektben, a fenti szituációt nem tankönyv alapján ismerem, hanem személyesen is megtapasztaltam. Az ügyfélnél ugyanis Enterprise admin jogom van, de a child domain-ben Domain admin jogosultságom, az nincs. Ebből kifolyólag nem volt jogosultságom a tartományban kiadni a setup /preparedomain parancsot. Igenám, de a címtár csak két tartományból állt, a gyökértartomány már preparálva volt, tehát simán megtehettem, hogy a gyökérben kiadom a setup /preparealldomains parancsot – és ez kegyetlenül végigpreparál minden alatta lévő tartományt, függetlenül attól, hogy ott tartományi admin vagyok-e, vagy sem.

Ha nekem nem hiszel:

If Setup /PrepareDomain is run against a specific domain, Domain Admins privileges are required. If Setup /PrepapreDomain is run globally against all domains, Enterprise Admins privileges are necessary.

– Innen –

Tehát a helyes válasz az, hogy attól függően, hogy melyik tartományban melyik parancsot adom ki, vagy a C, vagy a D. Ehhez képest a kérdésben még az se szerepelt, hogy hány tartományból áll a konkrét címtár.
Az ember ilyenkor megvonja a vállát és beikszeli az egyiket. (Ne örülj, a kérdés ilyen formában nem szerepel a vizsgán. Ez csak egy bonyolult kérdés egyik részproblémája.)

2.
Ez meg még durvább. A kérdés felvezetése hasonló az előbbihez.

Kérdés: – Hogyan oldod meg az átalakítást, úgy, hogy a lehető legkevesebb új szervert állítsd be és az átalakítás alatt a legmagasabb legyen a rendelkezésre állás?

Válaszok:

• A: Valami orbitális baromság
• B: Jézusmáriaszentjózsef!
• C: Egy forgatókönyv, mellyel végülis meg lehet oldani az átalakítást, de borzasztóan pazarlóan és drasztikus leállásokkal.
• D: A tökéletes megoldás. Az, amit még a válaszok elolvasása előtt te is kiókumláltál.

Már kattintanál is a D-re, de aztán előbukkan a paranoiás éned és átolvasod újra a választ. Aztán egy helyen találsz egy sajtóhibát: egy helyen a server18 neve szerepel a szerver17 helyett. (Ehhez persze nagyítóval kell átolvasnod a több oldalas kérdést.) Nyilvánvaló elírás, mert így értelmetlen az egész – másfelől meg egyértelműen ez a preferált módszer, mind az ajánlások, mind a józan ész szerint.
Természetesen a jó válasz a C.

De hogy ezzel mit mér a Microsoft… azt, hogy tényleg értesz-e a termékhez vagy csak remekül tudsz vizsgázni…?
Az utóbbinak mi értelme?