Ez pont rosszkor jött. Itt van ugye az új macska, kedveskedni kellene neki, segíteni a beilleszkedését. Csakhogy pont tüzel. Kaparja a teraszajtót, látszik, hogy kifelé akar menni – de dehogyis engedjük. Aztán ilyenkor jönnek olyanok, mint tegnapelőtt: jött, hogy simogassam meg. Megkapta. Megint jött. Aztán egyre vadabbul követelte a simogatást, végül belemart a kezembe. Kapott egy pofont. Tegnap eljátszotta ugyanezt, a változatosság kedvéért akkor rúgást kapott. Azóta a szívem szakad meg, de már egyből félrelököm, ha simogatásra vágyik. Majd ha túl lesz ezen az időszakon… ha kimegy belőle a komiszság.

Persze haragudni nem tudok rá. Pontosan tudom, hogyan érzi magát. Emlékszem, egyetemi éveimben én is mindig párzani akartam és amikor nem jött össze, én is belemartam, abba is, aki simogatni akart.
A természetben nem sok új dolog van – de a variációk bőségesek.