Picúr elköltözött. Picúr ugyanis Péter macskája – és már nem kompatibilis az új lakással. Péter emiatt köremailben kérdezte meg, ki tudná befogadni a macskát.
Elolvastam, majd körbeküldtem családon belül. Vártam öt percet, utána felmentem Nejhez.
– Olvastál emailt? – kérdeztem.
– Nem.
– Akkor nézz rá.
Elolvasta.
– És akkor most mivan? Csak nem gondolod…?
– Hát, elgondolkodtam rajta. Végülis, enni ezek nem esznek sokat, gond meg eggyel is van, a még egy már nem oszt, nem szoroz.
– Nem is tudom. Szerintem bőven elég egy macska a házban.
– Én is ezen vacillálok. De úgyse mi foglalkoznánk vele legfőképpen.
– Ez igaz.
– Megkérdezem Dórát, ha azt mondja oké, akkor jöhet.
Átsétáltam a csajszihoz.
– Olvastál emailt?
– Nem.
– Akkor fusd át.
Olvasta.
– Micsoda… macska?
Aztán meglátta a fényképet.
– Kell!
– De figyelj, anyával azt beszéltük, hogy sok lesz. Meg ez már nagyobb macska.
– Nem baj. Kell.
– Ha kell, akkor kell.
Ma este érkezett meg. Nagyon szívesen mellékelnék fényképet, ahol a két macska puszipajtásként ölelkezik, de sajnos ilyen még nincs. Sőt, egyelőre semmilyen sincs.
Picúr eleinte jól viselte a környezetváltozást, elindult felfedezni a lakást, végül lecövekelt a bejárati ajtó mellett. Ott is maradt végig. Aztán egyszer Péterék elmentek. A macska továbbra is bérelte a sarkot. Egy idő után melléültem, simogattam. Tűrte. Aztán óvatosan az ölembe vettem, tovább simogattam. Kábé két percig elvolt, aztán eszébe juthatott, hogy nem illik ilyen hamar behódolnia, így visszamászott a sarokba. Végül estefelé felkaptam, hogy felvigyem a szobájába. Na, ekkor már megmutatta, hogy van karma és nem fél használni – én meg megmutattam, hogy nem érdekel. Végül megkereste a szoba legrejtettebb sarkát és egy jó órája odabent gubbaszt. Elérni reménytelen – de egyelőre nem is akarjuk. Hagy duzzogja ki magát.
Recent Comments