Az írás ára

Életemben írtam én már annyi mindent: söralátétet, cégtáblát, újságcikket, újságot, blogot, könyvet. Hol több, hol kevesebb pénzért.
De életem legjobban jövedelmező írását ma este követtem el.

Írtam egy fellebező levelet az Adóhivatalnak a rosszul kiszabott ingatlanvásárlási illetékkel kapcsolatban.

Rájöttem

Miért végezzük el előszeretettel inkább azokat a tevékenységeket, melyeket nem írtunk fel a teendőink listájára. Azért, mert nincsenek felírva.
Ugyanis amelyek fel vannak írva, azokról tudjuk, hogy biztosan el lesznek végezve – hiszen fel vannak írva. Ha el is felejtkezünk róluk, akkor legkésőbb akkor eszünkbe jutnak, amikor átnézzük a listát.
Ezzel szemben amikor váratlanul jut eszünkbe valami, akkor azt gyorsan elvégezzük, amíg a fejünkben van.

Ebből lesz aztán az, hogy szanaszét frusztráljuk magunkat a hétvégi listával.

Végre

Ezt is megértük. A karikatúravilág halad a korral.
Valamikor, amikor még napi 120-150 karikatúrát szemléztem rendszeresen, nagyon haragudtam az ún. editorial cartoon műfaját űző szerzőkre. Minden normális rajzoló elkészítette a napi rajzát, tudni lehetett, hogy ha elmegyek a weblapra délután kettőkor, akkor ott lesz a mű. Bezzeg a közéleti rajzolóknál semmi ilyen rendszeresség nem volt. Megvolt a kvótájuk, heti 3 rajzot le kellett adniuk, aztán amikor olyanjuk volt, kirakták. Baromi frusztráló volt rendszeresen azzal szembesülni, hogy nem frissültek. Egy idő után ki is töröltem őket a könyvjelzők közül.

De ugye most már itt van a szép új világ, RSS felirattal a zászlaján. Csak éppen a karikatúra szindikátusok nem vették észre sokáig a lehetőséget – pedig az RSS-t gyakorlatilag kifejezetten a közéleti rajzolók számára találták ki.

És most, végre, megtört a jég. Itt van kérem szépen a kánaán, lehet bátran feliratkozni a csatornákra, csak bírja az az olvasó szoftver. Akinek ez a ránézésre 150 feed kevés, nézzen el ide: minden ikon mögött egy-egy szerzői oldal van, RSS csatornával.

Kedvcsinálónak pedig álljon itt a mai kedvencem a közéleti rajzolók alkotásai közül.

Macska

A macska szereti Blondie-t. Jó két órája ezt hallgatom és itt fekszik békésen mellettem a fotelben.

Egyébként jól megszivattuk. Felhívták a figyelmünket, hogy a macska előszeretettel élesíti körmét a függönyön. Nos, függöny… az nincs. És ahogy elnézem a költségvetésünket, legalább egy évig nem is lesz.

Most meg új játékot talált magának: egy papírgombócot hajkurászik körbe-körbe a nappaliban, de veszettül. A parkettán legalább olyan jól csúszik a gombóc, mint ahogy szalad egy egér.

Helyi lapok

Széles Gábor szerint az országos médiát jellemző kiegyenlítődés el fogja érni a megyei lapokat is, a megyei orgánumok között ugyanis – állítja az üzletember – egyelőre nincsen jobboldali napilap.
link

Ettől mentsen meg minket a Magyarok Istene. (Aki szintén aludni látszik párszáz éve.) Inkább afelé kellene törekedni, hogy ha most van harcos kormánypárti megyei lap, akkor azok próbáljanak középre navigálni.

De ez a cikk önmagában még kevés lett volna ahhoz, hogy írjak róla a blogon. A biztosítékot az egyik kerületi lap, a Helyi Thema verte ki. Ebéd után nekiálltam olvasgatni a napilap méretű újságot, és mint Feuerstein lovagnak a Szaffiban, úgy kezdett el nekem is egyre jobban kitörni a gőz a fejem tetején.

Címlap. Az egyötödét betöltő cikk kiemelt betűkkel szedett címe: “580 millió forint tűnt el”. Alatta picivel kisebb betűkkel: “Célkeresztben Demszky Gábor”. Aztán beleolvasva a cikkbe, itt már apró betűkkel: “A városatya [Papcsák Ferenc] szerint az ügyben felvetődik Demszky Gábor felelőssége is.”. Majd ugyanerről a rókáról az újabb bőr: a második oldal egyharmadán megpróbáltak összegyűjteni mindent, amit Demszky ellen össze lehetett.
Na most, ügy valóban van, a vizsgálat tényleg fedezett fel hiányt, meg kell nézni, hogyan történhetett, a felelősöket meg jól meg kell büntetni. Demszky szerintem is rossz polgármester, az egyetlen pozitívum, amit vele kapcsolatban meg lehet említeni, az az, hogy pártatlanul irányítja a várost. (Ennyi elég is volt, hogy leverje Tarlóst.) De itt most vizsgálatok sora kell, hogy következzen, mocskolódni legfeljebb utána szabad. Az országos médiában. De nem egy ilyen lokálisban.
Aztán a következő. A címlap másik egyötöde: Rogán Antal nászútja. Mely cikk folytatása elfoglalja a harmadik oldal egyharmadát. A magam részéről örülök, hogy a házaspár jól érezte magát – de mi a fészkes fenét keresnek egy XVIII. kerületi lapban és veszik el a felületet a helyi hírek elől?
De a legdurvább a nagycsaládosok sanyarúságát bemutató cikk. Bulvárstílust, csúsztatást eddig is találtam bőven, de ez a cikk, ez csak abból állt. Címlap egyötöde, nagy fekete cím: “Méregdrága villanyáram”, alatta a picivel kisebb piros alcím: “Elvették a nagycsaládosok hajszárítóját”. Hogy a Bognár család tagjai már nem várják meg, amíg teljesen megszárad a hajuk, hamarabb kikapcsolják a hajszárítót. Aztán a második oldal egyharmadát foglalja el a folytatás. Közepes kék betűkkel a cím fölött: “A hajszárítón spórolnak Bognárék”. Alatta bazi nagy betűkkel a cím: “150 ezres villanyszámla”. Azannya. Ez nem semmi. Ismerek egy-két nagyfogyasztót, de ehhez ők is kispályások. Aztán persze beleolvasva a cikkbe, kiderül, hogy ez az éves számla, és az egész cikk mondanivalója annyi, hogy a Bognár család spórol. Nem biztos, hogy túl hatékonyan, hiszen mi, úgy, hogy nem spórolunk és tele vagyunk nagyfogyasztókkal, így fizetünk évi 180e körül. De nem ez a lényeg – hanem az egész cikkből sugárzó uszítási szándék. Hiszen a kormány ugye most emel áramdíjat.
Aztán egy csomó érdektelen írás – Clint Eastwood szereti a fokhagymát, meg hogy a Jakupcsek milyen jó nő – végül, az utolsó lapon még egy kiadós Zuschlagozás. Összeségében a 12 oldalból kb. fél oldalnyi cikk foglalkozott helyi eseményekkel.

No, szóval a lap gusztustalan ugyan, de nem jobban, mint bármelyik bulvárosodott országos politikai lap. Csakhogy én egy helyi lapban _nem ezekről_ akarok olvasni. A helyi lap foglalkozzon azzal, hogy mi minden történt a közvetlen közelemben. Hogy mi minden készül. Lehetőleg tárgyszerűen, hiszen nem arra vagyok kíváncsi, hogyan lehet újságírói trükkökkel felhergelni a Szomszéd Józsit, hanem arra, hogy mi a franc készül két sarokkal arrébb, ahol eldózerolták a parkot.

Szerencsére van ilyen is. Jött a héten egy másik helyi lap, a Városkép. Az impresszum szerint ez az önkormányzat hivatalos lapja. Már látom, hogy kedves jobboldali olvasóim hogyan hördülnek fel: nyilván ez a baloldali polgármester szócsöve lesz, állami pénzen. A magam részéről leszarom. Elolvastam – és információkhoz jutottam. Most már tudom, hogy melyik az a nagy építkezés a kerületben, melyhez az építtető felajánlotta azt a többszáz facsemetét. (Az Üllői-Lakatos sarkán volt régen egy óvodaszerűség, egy százéves, hatalmas fákkal övezett udvarban. Szerettem azt a sarkot, hangulatos volt. (Másfél évig laktam a Lakatos utcában.) Aztán az egészet ledózerolták, nem kicsit felnyomva bennem az ideget: ugye, park… óvoda… bevásárlóközpontért cserébe. De most már legalább ismerem a hátteret: az épület a Piros iskoláé volt, nem igazán tudtak mit kezdeni vele, ezért adták el a LIDL-nek. Aki a kivágott fákért cserébe felajánlott durván 350 facsemetét. Most sem vagyok boldog, de már annyira dühös sem.) Elolvashattam az avar rendeletet, azaz megtudtam, hogyan van szabályozva az avarégetés. Érdekelt, mi volt az előzménye a közelmúlt kerületi fesztiváljainak. Nyilván másokat meg az érdekelt, hogy miért kell kipucolni tűzvédelmi okokból a Havanna panelházainak szellőzőcsöveit, vagy hogyan áll most a helyzet a túl hangos repülőtér csöndesítésének ügyében. Nyilván van önvállveregetés is, cikk egy új gyerekorvosi rendelő átadásáról, kiállítások és más kerületi események megnyitásáról és úgy általában az önkormányzat tevékenységének bemutatásáról. Részemről ez így teljesen rendben van, semmi túlzásba esést, öntömjénezést nem találtam. Tájékoztattak.

Szóval, mindenki, aki úgy érzi, hogy égető szükség van jobboldali helyi lapokra, legyen kedves, spórolja meg nekem a fáradságot és rúgja magát nekifutásból seggbe.