Érik még az embert kellemes meglepetések. Például, amikor valamiről kiderül, hogy ahelyett, hogy monoton haladna egy irányba, időnként önszabályozó módon másfele is elmozdul.
Nekem például határozottan lesujtó véleményem van az ún. tömegmédiáról: nem nézek tévét, nem hallgatok rádiót, nem olvasok újságot, nem járok moziba. Ezek egész egyszerűen lesüllyedtek egy olyan szint alá, ahová én már nem szándékozom követni őket. Elnézve, hogy az emberek is egyre igénytelenebbek, a média meg – ahelyett, hogy próbálná őket igényesebbé tenni – inkább kiszolgálja ezeket az alpári igényeket.
Erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a folyamat monoton egyirányú.
Kivételeket rétegszinten lehet esetleg találni. Webes rádiók között van egy-kettő, amely hallgatható. Amerikában.
Arra viszont nem is gondoltam, hogy belátható időn belül lesz nálunk is ilyen szintű adás. Arra meg aztán végképp nem, hogy az egyik nagy közszolgálati adónk válik ilyenné.
És mégis.
Pár napja hallgatom a Petőfit, és meg vagyok lepve. Jó.
Nem lehet hallani egyet sem a mindent elöntő vérciki, zenepótló gagyikból, a zenék jó része igényesebb darab. Ja, hogy a magyar számokból sok az ismétlés? Nem biztos, hogy ez az adó hibája.
Recent Comments