Ismét egy hülye szituáció.
Fiam úgy jött haza a vizilabdatábor első napjáról, hogy délelőtt agyonhajtották, de délután már nem volt semmi. Mivel őket most csak odacsapták egy másik korosztályhoz, így amíg azoknak taktikai oktatás volt, addig őket belökték a vízbe, hogy labdázzanak. Másfél órát. Mint megtudta a többiektől, ez megy már régóta.
Emiatt megkért, hogy írjak neki kikérőt, hagy jöjjön inkább a tinglitangli helyett haza. Meg is írnám, ha tényleg biztos lennék benne, hogy ez a helyzet. Nem ez lenne ugyanis az első eset, hogy megpróbálna megvezetni.
Mi lehet a megoldás? Fel kell hívni az edzőt.
Csakhogy.
Ha te lennél az edző, hogyan reagálnál?
– Óh, igen, Uram, Önnek igaza van. Tényleg nincs időm velük foglalkozni, csak úgy lötyögnek a srácok egész délután, dacára, hogy Ön egész napot fizetett. –
Reális? Ugye, nem.
Sokkal inkább arra lehet számítani, hogy az edző kimagyarázza magát valahogy, majd következő nap vérgőzös szemekkel bemegy és az egész bagázsból kihajtja a szart is. Hogy ne panaszkodjanak kihasználatlanság miatt.

Te mit csináltál volna?

Mivel énbennem időnként túltengenek a szadista és gonosz vonások, különösen, amikor fáradt vagyok, így felhívtam az edzőt. Pontosan az történt, amit vártam. Mondott valami zöldséget, majd megígérte, hogy komolyabban fog foglalkozni a kölykökkel. Az összes lézengővel. Szerinte nagy hiba lenne, ha délben hazakérném a srácot.
Hát, most már legalább biztosak lehetnek benne, hogy megkapják a pénzükért a kellő mozgásmennyiséget.