Month: July 2007

Egy kis plusz

Játszunk el egy gondolattal.
Mondjuk azt mondom neked, hogy indulj el reggel nyolckor dél felé és menjél, ameddig tudsz aznap. Eljutsz harmincöt kilométerre. Aztán azt mondom neked pár nap múlva, hogy indulj el megint ugyanonnan, csak éppen most vigyél magaddal egy húszkilós hátizsákot. Nekiindulsz, de most már csak 30 kilométerre jutsz.

Most képzeld el, hogy az a nap az élet, a távolság az életkor, a hátizsák meg a többletsúly, más néven súlyfelesleg.

Valahogy az emberek képi világába sokkal jobban illeszkedik az, hogy a dohányos mérgezi magát – hiszen látványosan megy befelé a száján a füst. De messze nem ilyen látványos – pedig ugyanolyan hatású – amikor az ember kenyérre katonáz egy jófajta teaszalonnát és bevágja. Ma már ez méreg, hiszen legtöbbünk nem él olyan életet, hogy ekkora kalóriabombákra szüksége lenne.

És ha már itt járunk, régóta le akarok számolni egy fajta védekezéssel. Mind a cigarettánál, mind a többi erősen káros szokásnál fel szoktak hozni példaképpen olyanokat, hogy “de nézzük meg Pista bácsit, az öreg inas kora óta dohányzott, aztán mégis csak 85 évesen halt meg”.
Eltekintve attól, hogy Pista bácsi az utolsó öt évében jó, ha kéthetente kapott levegőt, az érvelés máshol is hibás. Én úgy tudom, hogy életkorunk alapvetően a génjeinktől függ: legalábbis a gének meghatároznak egy zónát, ameddig a szervezet funkcionálni fog, eltekintve persze az extrém esetektől: baleset, háború, beszólás a kocsmában. Nézzük például Pista bácsit: életerős géneket örökölt, jó esélye volt a 85-100 év közötti zónára – de meggyötörte az élet. Túlélt két világháborút, fiatalkorában és felnőttkorában is sokat nélkülözött. A bagót viszont nyomta végig. Meghalt 85 évesen. Aztán mondjuk te, aki születésedkor a 65-80 közötti zónába kapsz jegyet, leéled úgy az életedet, hogy mind a testedre, mind a szellemedre vigyázol – és emiatt csak nyolcvanévesen dobod majd fel a pacskert. Nos, lehet, hogy a tények ismerete nélkül úgy nézhet ki, hogy nem érte meg egészségesen élned – de ez csalóka nézőpont. A valóság az, hogy az egyik ember a minimumot hozta ki a lehetőségeiből, a másik pedig a maximumot.

Megjegyzés:
Ezért szoktam mondogatni, hogy vigyázó szemetek szüleitekre, nagyszüleitekre vessétek. A génjeiteket tőlük öröklitek – és ez nem csak a várható életkor zónáját határozza meg, hanem azt is, hogy milyen szervi jellegű betegségekre lesztek hajlamosak, milyen betegségek ellen kell előre védekeznetek.

Mik vannak

Azért szeretek tematikus albumokat is nézegetni, mert a szanaszét szórt információk így jobban össze tudnak állni. Nemrég érkezett meg pl. egy karikatúraalbum, mely Wally-t mutatja be. (Tudjátok, az a kopasz szemüveges pacák Dilbert mellett.)
Jókat vigyorgok rajta, de pl. ebből a könyvből tudtam meg, mi volt Wally korábbi foglalkozása, mielőtt Dilbert kollégája lett volna.
Birkapásztor.

Itt van az első csík, ahol találkoznak:

– Birkapásztor voltam, mielőtt idejöttem volna dolgozni.
– Mennyi birkád volt?
– Nem tudom pontosan…
– Akárhányszor meg akartam számolni őket, mindig elaludtam.

Oké, tudom. Megint amerikanicizmus. Hiszen mi nem számolgatunk kerítésen átugráló képzeletbeli birkákat, hogy álomba ringassuk magunkat.

Twitter2

Megint egyedül maradtam, a család többi tagja elment megnézni valami varázslótanonc legújabb kalandjait. Így öt óra felé egy kicsit megéhültem, gondoltam, bekapok valamit.
A fagyasztóban volt töltött káposzta, de ebben a melegben egy porcikám sem kívánta. Ugyan a hűtő sem volt igazán üres, de igazából nem állt össze semmi konkrét kaja a fejemben.
Végül ad hoc döntöttem: a négyfajta sajtból vágtam egy-egy szeletet, felkockáztam, kiszórtam mellé egy csomó szelet csípős felvágottat, raktam egy tányérra ipari mennyiségű hideg kovászos uborkát – majd az egészhez bontottam egy üveg 2006-os Gere olaszrizlinget.
Igen, jól látod: a kenyér kimaradt. Hízlal.

Mindenféle

Azért jó nyáron korán kelni, mert ilyenkor még ki lehet menni a teraszra reggelizni. Ugyan a kert még messze nem az a csodakert, amilyen hamarosan itt lesz, de az építkezési törmelék már eltűnt, a lányok a gyomokat is kikapkodták és a vegyipari szakmunkán edződött családfő felsöpört. Hangulatos.
Annyira jól sikerült, hogy este tíz körül ki is ültünk kártyázgatni egy jót. Ahogy kicsi fiam mondta: luxusnyaralás.

Nagyítás Nagyítás

ps: A ‘kicsi fiam’ kitételt kéretik ironikusan kezelni. Miután egy hete nem láttam, így legalább feltűnt, hogy mintha nőtt volna. Nekiálltunk megmérni egymást és két megdöbbentő ténnyel is szembesültem:

  • Bakker, forró nyár ide, hőtágulás oda – összementem. 177 centit mért Barna, miközben egyetemistaként 179 centi volt a versenymagasságom. Úgy látszik, a deréktáji bővüléseket a szervezet a magasságból kompenzálja. (Így már érthető, Nej miért olyan törpe.) :-P
  • A kölyök viszont elérte a 179 centit. Így most ő a legmagasabb a családban. 14 évesen.

Nyár van, alig fürdőruhában, süttetem magam a napon…


Miért kezdődött el
Ez a kurva nyár
Miért kezdődött el,
Legyen vége már.

Viccnek Durva

Payskin kolléga hangot adott azon vélekedésének, hogy “táguljanak kérem, nincs itt semmi látnivaló”, azaz nyár van, meleg van – minek kell ezzel annyit foglalkozni?

Nos, addig tény, hogy nyár van. De az is tény, hogy… némiképpen szokatlan.

  • Egy normális nyáron nem ér véget a dinnyeszezon július közepén azzal, hogy ‘bocs emberek, de az összes dinnyénk megfőtt a földeken’.
  • Egy normális nyáron a napraforgók a nap felé néznek, nem pedig hátat fordítanak neki. (Nej megfigyelése az Alföldön.)
  • Egy normális nyáron nem fő fehérré 3 nap alatt a napra kirakott kovászos uborka.
  • Végül egy normális nyáron nem érik be egy pesti ház udvarában a füge.