Month: July 2007

Élünk, éldegélünk

1994-98 között a koalíció nekiállt rendberakni a nyugdíjrendszert. 98-ban jött a Fidesz, szétverte az egészet. A nyugdíjrendszer azóta sincs rendezve, csak viszi a pénzt, értelmetlenül.

A mostani koalíciónak volt végre bátorsága hozzányúlni az egészségbiztosításhoz. Nem tudom, milyen lesz, nem látok bele a fejeikbe – de ami van, annál rosszabb nehezen lehet. Hiszen nem csak az a baj, hogy irgalmatlan pazarlás keveredik benne a cifra nyomorúsággal, hanem az is, hogy ez a két legnagyobb kolonc az ország gazdaságában – ezek fogják vissza leginkább a költségvetést.
Erre mivel jön a Fidesz?

Választási győzelme esetén egy Fidesz vezette kormány visszaállítja az egybiztosítós, állami, közös kockázatvállaláson alapuló egészségügyi rendszert és az egészségbiztosítási szerződéseket – közölte Zombor Gábor, a párt országgyűlési képviselője szombaton Budapesten.

A politikus – Kecskemét polgármestere, korábbi kórházi főigazgató – arra következtetett, hogy az állam sehogyan nem tudna magánjogi szerződésekkel a pénzvisszafizetést garantálni, ezért arra hívják fel az érintett biztosítókat, pénzintézeteket, hogy gondolják meg, belépnek-e a biztosítási rendszerbe.

Azaz gyakorlatilag felszólítja a kormányt, hogy ne kötelezzék el magukat, mert ők úgyis szét fogják baszni az egészet.

Mi meg csak élünk, éldegélünk. És próbáljuk úgy nevelni a gyerekeinket, hogy húzzanak el ebből az országból, az első leendő alkalommal.

Fotóblog

Ha péntek, akkor csoportmegbeszélés. Így történt ma is, azzal a különbséggel, hogy csütörtök délután csapatépítés jellegű grillparty volt a főnöknél.

Nagyítás

A képen egész konkrétan a windows szekció látszik. A fiúk üdék, frissek, ég a kezük alatt a munka.
Nem is tudom, hogyan kerülhetett rá a képre az a durván tíz, üres borosüveg.

Megint orvos

Hihetetlenül kellemetlen élmény. Ülsz az orvosnál, vársz a sorodra… és egyszer csak észreveszed, hogy a tüneteid finoman, lassan kezdenek megszűnni. Márpedig, ha tünet volt, akkor valami bajnak azért kellett ott lennie – de hogyan fogjátok így megtalálni?

Tegnap délután pont így jártam. Írtam már korábban, hogy van egy rejtélyes zsibbadás a jobb lábfejemen. Gondoltam, nem hülyéskedem el, elmentem a Gyuzsu által ajánlott orvoshoz. Behívtak a rendelőbe, egy asszisztens felírta a panaszaimat. Miközben soroltam, mutattam is, hogy hol, merre vannak a zsibbadások – és akkor szembesültem vele, hogy néhány helyen megszűnt, a többin pedig alig érezhető. Amíg vártam az orvosra, izgatottan fogdostam a lábam, hátha valahol megjelenik újra a tünet.
Mint utólag kiderült, felesleges volt aggódnom, az orvos nem foglalkozott a zsibbadás helyével. Kikérdezett, aztán megtekergetett, de rendesen. (Az a rész különösen tetszett, amikor azt mondta, hogy ha nem árultam volna el korábban, hogy napi 14-16 órát ülök a számítógép előtt, akkor a remekül kidolgozott izmaim alapján erre nem tippelt volna. Hja, itt látszik meg, ki az igazi orvos: pl. aki 20 kiló zsírszöveten keresztül is meglátja az emberben az Adoniszt.)

Nos, a lényeg. Nincs semmilyen gerincproblémám, semmilyen kóros elváltozásom. A problémát – szerinte – a rengeteg ülő testtartás okozza: számítógép, kerékpár, kajak. Ettől keletkezik zárlat az ülőizmok környékén az idegekben.
A receptre pedig felrajzolt egy ék alakű ülőpárnát.

Reneszánsz lúzer

Mekkora kifejezés már! Percekig vigyorogtam a levegőbe, amikor olvastam.

Egyébként egy Scott Adams csíkban találtam rá.

Dilbert: I need to remind myself how lucky I am that I don’t have your lazyness or personality or looks.
Wally: Would you say I’m kind of a renaissance loser?

Este






Ez tegnapi anyag, de jó.

Valamelyik nagyszülő kérdezte a múlt héten valamelyik gyereket, hogy melyik a jobb: a régi lakás vagy az új?
A válasz egy sátáni kacaj volt.
Nem is lehet máshogy megfogni a különbséget.

Nézzük például a ma estét. Este 11-kor jutottam oda, hogy nekiállok tanulni. (Na, ja: life-cycle learning, kisangyalom.) Odafönt fullasztó meleg van. Még a földszinten is enyhén kellemetlen, oxigénmentes levegő fogad. Ha kinyitom az ablakokat, akkor jó – de a környék összes repkedő lófütty bogara csak erre vár.
Támadjunk! Befújtam magam szúnyog elleni sprével – és kiültem a teraszra. A lámpák szerencsére elég messze vannak, a molylepkék biztos távolságban repkednek. A levegő pedig remek, hűs.
Minden ideális a tanuláshoz.
Időnként besétálok a lakásba, átvágok a sötétben jóval nagyobbnak tűnő nappalin, az étkezőben irányfényként világít a borhűtő, ahol a kedvenc söreimet (barna Kozel) is tárolom. Kiveszek egyet, visszasétálok a teraszra és olvasok, jegyzetelek.
Ez az élet.

Amikor még csak tervezgettem az ittlétet, beszereztem egy bluetooth fülhallgatót, direkt ilyen alkalmakra. A zene szól a benti számítógépen, én meg kint hallgatom. Terveztem így.
De most nagy ívben leszarom a fülhallgatót. Ülök a mérhetetlen csendben, hallgatom a tücskök ciripelését – a békák sajnos megpurcantak a melegben – és érzem, hogy béke van, nyugi van.

Még az idő is sokkal lassabban telik.