Igen, itt van. Rögtön az elején belefutottam egy ránézésre megoldhatatlan problémába. A faház léceit szorosan kellett illesztenem, ha nem akartam, hogy elmásszon a méret. Csakhogy bejött egy olyan léc, amely az egyetlen rossz irányban volt görbe – hosszanti irányban, alul volt benne az ív. Lenyomtam az egyik sarkon, felkunkorodott a másikon. Ha a másikon kalapáltam le, feljött az elsőn. Ha lecsavaroztam mind a két oldalon, akkor felszedte az alatta lévő deszkákat. Nem volt más megoldás, vissza kellett bontanom az egész házat és minden deszkát rögzítenem valahogy. Igenám, de… A képen láthatod, hogy a deszkákat a keresztezési pontban lehet egyedül rögzíteni. Csakhogy ha itt lecsavarozom a második sor deszkáit az első sorhoz, akkor a csavartól nem tudom majd lerögzíteni a harmadik sor deszkáit. Hacsak nincs egy csomó derékszög alakú vasam. Volt.
De nem voltam nyugodt. Mi van akkor, ha a tizedik sorban fogok ki egy ugyanilyen rossz görbületű lécet? Visszabontok a padlóig?
Szerencsére nem került rá sor, a probléma trükkösen oldódott meg – magától. A lécek többsége ugyanis borzasztóan görbe volt. Vetemedett jobbra, balra, spirálisan… rossz volt rájuk nézni. De hamarosan rájöttem, hogy ez az igazi alapanyag: ha ugyanis valahogy mégiscsak sikerült kalapáccsal, nyers izomerővel belegyüszmékelnem a nutot a horonyba, akkor az úgy befeszült ott, hogy jobban tartott, mintha lecsavaroztam volna. Itt-ott azért raktam bele csavart is, de csak éppenhogy.
A fényképek alapján azt mondhatnád, hogy nincs ebben semmi különös, hajigálni kellett befelé a léceket, oszt jól van. Amekkorát tévedsz. Minden léccel meg kellett ismerkedni, birkózni egyet, legyőzni, elvenni a libidóját. Mindezt a tűző napon. Iszonyú pepecs munka volt és még csak azt sem mondhatom, hogy segítséggel könnyebb lett volna. Nem.
De legalább kiderült, mire is jók igazából a literes kiszerelésű horvát sörök.
Recent Comments