El sem hinnéd, mennyi információt hordozhat az információ hiánya. Hogy mennyi mindent jelenthet a hallgatás.

  • Amikor a tótumfaktum hallgat. Történik valami nagyon fontos, mindenki várja, mit mond. De nem mond semmit. És ezzel mondja a legtöbbet.
  • Békeffy híres konferansza, amikor kiderült, hogy Imrédy (I. zsidótörvény) felmenői között találtak zsidókat. Kiállt a színpadra és csak annyit mondott, hogy ‘Nahát…!’. Percekig tartó vastapsot kapott, a cenzorok őrjöngtek.
  • Márai írta a naplójában, hogy sok íróról a mellőztetésük megszüntetésekor derült ki, hogy nem is volt miről hallgatniuk. És ez is mennyire kínos: lehet, hogy lett volna mondanivalója, de a sok hallgatásban feloldódott. Aztán amikor beszélhetett volna, már nem akart – és addigra nem is volt mit.
  • Végül egy kedves sztori. Mikszáth úgy gondolta, hogy csak meg kellene látogatnia Gárdonyi Gézát, hiszen mindketten nagy írók, és még csak nem is találkoztak. Gárdonyi akkor már Egerben remetéskedett. Mikszáth lebumlizott, felsétált a dombra, beköszönt. Gárdonyi előkapott egy üveg bort, kiültek a teraszra. Hallgattak. Olykor ittak egy pohár bort. Pipázgattak. Így ment ez órákon keresztül. Egyszer aztán felállt Mikszáth, hogy neki most már igazán mennie kell.
    – Hová siet, kend, hiszen olyan jól elbeszélgettünk! – hökkent meg Gárdonyi Géza.