Érdekes ügykezelés

Alapvetően ez úgy szokott kinézni, hogy az ember fogyaszt, a szolgáltató ezt megméri, a fogyasztó pedig kifizeti az összeget.

Most elmesélem, hogyan lehet az elvárható jóindulat mellett eljutni odáig, hogy a normális ügymenet része lesz a bírósági per is.

A történet még a múlt évezredben kezdődött. 36 darab sorházas lakásból létrejött egy Lakóközösség.
Hogy miért nem lehetett mindenki úr a maga portáján? Mert az építtetőnek így olcsóbb volt. Örüljetek emberek, hogy nem hagyták az egészet osztatlan közös tulajdonnak – mint sok más épületet a környéken. No, mindegy, megalakult a kamu Társasház, összedobtak valami Alapító Okirathoz hasonló papírt, közös képviselő – az nincs, lakógyűlés szintúgy. De így legalább minden ingatlan alszámot kapott az ingatlannyilvántartásban, azaz pl. vehető fel rá kölcsön.
Nos, a szolgáltatók nagy részével normális a viszony. A Gázművek, az ELMŰ, a T-Com mér és számláz, az átalánydíjas szolgáltatók is teszik a dolgukat – de a vizesekkel bajok vannak. Mivel nincs minden lakásban vízóra, meg a meglévők a hitelesítések terén itt-ott már kihívásokkal küszködnek, így a Vízművek nem számláz külön a lakásoknak. Van egy főmérője, ő az ezen fogyasztott viz ellenértékét szeretné megkapni, jelen esetben a Társasháztól. Attól, mely nem igazán működik. Mivel nincs közös képviselő, így nemes egyszerűséggel annak a lakónak küldik a számlát, akinek a lekerített területén van a főmérő. Szép nagy számlák ezek, öröm ránézni.
Az idők során sok próbálkozás volt.
A tiszta munka – ha van közös képviselő, akit fizetnek ezért a melóért – az az, hogy egyrészt az órák vagy hitelesek vagy nem léteznek. Aztán a számlából levonjuk a vízórával rendelkezők óraállásait, majd a maradékot megkapják az óra nélküliek tulajdoni hányad szerint. Értelemszerűen itt rengeteg ellenérdek ütközik, ezeket a harcokat, legalábbis induláskor, a közös képviselőnek meg kell vívnia. De nincs. Helyette néhány ember megpróbálkozott így-úgy osztogatni, de állítólag majdnem lincselés lett belőle.
Végül az lett a mindenki által elfogadott kompromisszum, hogy minden lakó tulajdoni hányad alapján fizet, akár van vízórája, akár nem. Ebből azért érdekes dolgok tudnak kisülni: például ha spórolok a vízzel, akkor jól ráfaragok: mert az elszámoláskor sokkal több vizet kell fizetnem, mint amennyit elhasználtam. És itt jön be a csoportdinamika: mivel mindenki így gondolja, ezért mindenki vízpazarlásra rendezkedett be. Nehogymá.
De legalább a növényzet szép dús errefelé.

Csakhogy van itt még egy probléma. Sem a Vízmű, sem a Csatornázási Művek (ugye ezek mindig párban járnak, csak hogy még áttekinthetetlenebb legyen a helyzet) nem hajlandók tulajdoni hányad alapján egyenként számlázni. Valahol igazuk van, a pénz szétosztása a lakók boltja, a Szolgáltató nem Igazságosztó Hivatal, aki felvállalja a konfliktusokat. Ők kiküldik egyben a számlát és kész. Az ember meg, aki megkapta, úgy ahogy van, ki is dobta a kukába – mert neki ugyan ne küldjenek ekkora összegekről számlákat, nem Krőzus ő. A vizesek erre megvonták a vállukat és görgetik maguk előtt a tartozáshegyet. (A vízórások természetesen közben fizetgetnek.) Aztán eltelik pár év, a kintlévőség egyszercsak kiveri valamelyik hivatalnoknál a biztosítékot. Elindulnak a felszólítások, de ugyanoda kerülnek, mint ahová a számlák.
Na, ekkor jön a per. Mivel közös képviselő nincs, így a szolgáltató kiválaszt találomra néhány lakót és rajtuk veri le a tartozást. A víz elfogyott, arról vita nem lehet, így a szerencsétlenek vagy befizetik a milliókat vagy végrehajtják rajtuk a határozatot. Aztán perelhetik a többi lakót, hogy visszakapják a pénzüket.
A társasház fennállása óta egy ilyen alkalom volt, akkor úgy oldódott meg a helyzet, hogy a lakók többsége megértette a szituációt és elment a Szolgáltatóhoz. Mert ugyan automatkusan nem bontják szét a számlát, de ha XY bemegy, hogy kifizetné a részét, akkor kiszámolják neki. A Szolgáltató pedig végül azokat perelte, akik nem rendezték a számlájukat. Pontosabban pereli még mindig.

És most jött el a második alkalom, nemrég kaptam meg egy ránézésre is igen emberes számlát. De aztán a dörzsöltebb lakók felvilágosítottak, hogy semmi probléma, be kell menni a vizesekhez, rendezni a tartozást és várni, hogy a többiek mit pereskednek. Mert ez a hétköznapi ügymenet.

15 Comments

  1. erre szokták mondani hogy közös lónak….
    de gondolom ezt már akkor is tudtad mikor vetted a házat, ugyhogy jó szorakozást hozzá.
    Az élet szép. :D
    De ha most nyakadba veszed az ügyek elintézését akkor hamar közös képviselői posztban találhatod magad, ha nemfigyelsz :)))

  2. Egy lehetséges megoldás az lenne szerintem, ha kiadnátok az összes ilyen közös cuccost egy olyan cégnek (könyvelőirodának?), amelyik ilyenekre van specializálva

  3. x.y
    Nagyjából tudtam, de a lényeg – a konkrét nagyságrend és a lakótársak habitusa – azért el volt rejtve egy kicsit.
    A nyakamba nem fogom venni, munkahelyen is az első, amit megtanultam, az a feladatok delegálása volt. :)
    Nej segítségével elkészítjük a csomagocskákat, mindenki kap egy levelet, aztán onnan azt csinálnak, amit akarnak.
    Már ez is hatalmas előrelépés lesz az eddigiekhez képest.

  4. wandor,
    Habár ennyire nem részleteztem ki, de a probléma győkere mélyebben van annál, hogy technikailag hogyan lehetne ezt megoldani. A T. lakótársak egyharmada azt a tényt sem hajlandó elfogadni, hogy társasház vagyunk – márpedig, ha nem vagyunk azok, akkor ők fizetnek a vízórájuk után és minden más le van szarva. (Annyiból igazat is adok nekik, hogy baromi nehéz dolog elfogadni, hogy teszem azt takarékoskodok, kifizetem azt, amit vízóra szerint fogyasztottam – aztán év végén hozzámvágnak még vagy ötvenezer forintnyi számlát, mert az összes vízfogyasztásból tulajdoni hányad alapján ennyit még fizetnem kell, nyilván az eddigiek felett. Miközben tudom, hogy azt más locsolta el, aki esetleg órát sem szereltetett fel. Vigyorogva.)

  5. Látod, ezzel a lakással emiatt jobban jártatok volna. :)

    Itt van társasház, rendes alapító okirattal, közös képviselővel, intézőbizottsággal és a gazdasági ügyeket is intézi egy hölgy. A Vízművekkel és a CsM-mel tudtommal normális a “telep” viszonya, nálunk csak abból van apró probléma, hogy az óracserék ellenére a központi és az egyéni órák között különbség van.

    Az ingatlanhányad alapján mért vízfogyasztás meg elég hajmeresztő. A régi lakásunkban – amíg nem volt egyéni vízóra mindenhol – úgy számolta le a közös képviselő, hogy a bentlakók számának arányában. Így a 6x m2-es lakásban lakó nyugdíjas néni nem fizetett másfélszer annyit, mint mi hárman, a 4x m2-en. :)

  6. A fülek száma alapján történő vízdíjosztás sem jó, nagyon hamar bele lehet veszni a málnásba. Jönnek az olyan kérdések, hogy
    – De ott kutya/macska van, az hány főnek számít?
    – De annak nagyobb udvara van, többet locsol.
    – Az egy kisgyerekes család, márpedig a gyerek több fürdetést igényel, mint egy öreg néni.
    – Kovácséknál állandóan ott van az unoka, de nincs bejelentve. Akkor az miért nem számít?
    – A Simon egyedül lakik, de kétnaponta mossa a kocsiját.

    Érted, ugye. Egy csomó helyen lehet feszegetni a rendszer határait.
    Ellenben a tulajdoni hányad az egy fix dolog, aztán mindenki befoghatja a száját.

  7. Vizora mindenkinek, oszt kesz? Ha meghaladja a vizorasok szama a kritikus tomeget, akkor az akaratukat (hogy mindenki a sajat fogyasztasat fizesse) keresztul tudja vinni. Vagy naiv vagyok?

  8. Szindbad,
    Ja. Jelenleg is ez a helyzet, de mivel a társasház nem igazán működik, így határozatot sem tud hozni.
    (Sőt, mint írtam, van egy olyan kör, akik azt sem hajlandók elfogadni, hogy társasház vagyunk, ergo azt sem, hogy nekik bármi közük lenne a többiekhez.)

  9. Ha nálad van a mérő, akkor valószínüleg a főcsap is ott lesz :-) Ez talán erősíti az alkupozíciót…

  10. Alkupozíciót? Nem vagyok én westernhős, hogy egyedül kiálljak 35 lakó ellen.:-)
    Éppen az a baj, hogy a Vízművek is azzal fenyeget, hogy korlátozza a vizet. (Elzárni ugye higiéniás okokból tilos.)

  11. Isten hozott a társasházak világában. Na ezért írtam korábban, hogy nálam lakásvételnél “társasház” és “osztatlan közös tulajdon” fogalmak kizáró okok. Közös lónak túros a háta és legalább egy hülye mindenütt van, pech, hogy pont nálad a mérő :)

    Nekem amiatt gyűlt meg a bajom a t. tulajdonostársakkal, mert elfelejtettem bediktálni egy mérőállást. Mert bejutni nem lehet, cédulát vagy kapok vagy nem, bediktálni meg nem lehet akármikor, hanem amikor nekik jó. Hát fene foglalkozott vele, elfelejtettem…Így aztán tartozás keletkezett a közös mérőn, valami 12e Ft. Szomszédok összedugták a fejüket és kiókumlálták, hogy ők mind fizettek, akkor csak én lehetek a pernahajder. Ezután összedobták a 3/4 részt és felhívtak, hogy jó lenne ha kifizetném a 4. negyedet. Már itt se értettem miért így kell intézni, de ez csak a kezdet volt.. nem folytatom, a többi szappanoperába/drámába hajlik (ízlés szerint).

  12. Hát, én se tudom, mi lesz még ebből. Mert úgy egyébként jól elvagyunk, de ez a víz… durva.

  13. Évekkel ezelőtt volt hasonló ügyünk a Művekkel. Az egész egy döglött főmérővel kezdődött, ami ki lett cserélve, majd rá egy héttel eltört a földben a régi cső és elfolyt 600 köbméter víz (ennek egy része nem a földbe, de hát ha már csőtörés, mindent rá lehet fogni). Annyiban érdekes a helyzet, hogy akkoriban a közös mérő a szomszéd ingatlan területén volt és onnan volt átvezetve, így 8 lakás volt érintve. A Művek pár évig görgette a tartozást meg pakolta rá a kamatokat, aztán küldött egy felszólító levelet a nem-közös képviselőnek. Akkor már saját mérőnk volt. Na, lett fejösszedugás, bíróságra járás, további fejösszedugás, még bíróság… A vége az lett, hogy a díszes társaság bevonult a Művekhez tárgyalni és mi fizettünk, ők pedig elengedték az adósság egy részét és megszüntették az eljárást. Azóta csak a fentiekhez hasonló tyúkperek vannak.. amiben mindig én vagyok a hibás. Hozzáteszem, két kismama és egy nyugdíjas mindig otthon van, úgyhogy ők találkoznak mindenféle postással+ (fél)cédulással, miközben a pórnép ugye dolgozik azidőtájt.. Persze ez semmiképp sem ment fel engem a vétkes hanyagság alól :P

  14. Szerintem is ilyen fejösszedugás lesz a vége nálunk is. Én mindenesetre minél hamarabb bemegyek, rendezem a ‘saját’ tartozásomat, mivel per esetén valószínűleg én lennék az első célpont.

  15. Egyáltalán nem macerás a fejkvóta alapján történő díjfizetés, bár tény, hogy az előző lakásunk mellett a társasházban csak 16 másik volt és a szomszédok normálisak voltak. Amikor nálunk megszaporodott a család, akkor megbeszéltük a közös képviselővel, hogy onnét kezdve 2,5 emberre fizetünk és kész, nem volt belőle probléma.

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading