Hungária körút. Kerékpárral várok, hogy átmenjek a körút másik oldalára. Piros lesz az autóknak és az egyik hapi későn eszmél, félig már ráhajtott a kerékpárútra. Megszoktam már, fel sem venném – de a hapi kihajol a kocsiból és már messziről elnézést kér, hogy kényelmetlenséget okozott, de már nem tud visszatolatni.
– Óh, nem tesz semmit – mosolygok vissza… és nem értem. Nem ehhez szoktam.
…::..:::……..:::::::::………..:::::::..:..:::::..:..:..:
Még mindig a Hungária, az aluljáróból mennék felfelé. Itt nagyon kell tekerni, ha a zöldhullámmal végig akarok menni a Népligetig. Megyek is, mint a hülye… de a keskeny részen utolértem egy kerékpárost, aki hol balra, hol jobbra dűlöngél a bringájával. Csengetni már nem volt idő… nagy levegő, megpróbáltam elmenni balról, nyilván balra húzta a kormányt, mentem én is balra, a zsákom már hozzáért a falhoz, de aztán szerencsére gyorsan elhúztam mellette.
Viszont a zöld hullám már nem lett meg, közvetlenül a liget előtt meg kellett állnom. Ez pont elég volt ahhoz, hogy utolérjen.
– Elnézést, hogy dűlöngéltem – vágott bele – de beragadt a váltóm, azt próbáltam kiszabadítani, amiatt volt.
– Óh, nem tesz semmit – leheltem vissza pillanatnyi oxigénhiányos állapotomban. Pedig igenis tesz… legszívesebben megveregettem volna a vállát, hogy kösz haver, örülök, amikor példákkal bizonyítják, hogy nem mindenki közömbös köcsög.
…::..:::……..:::::::::………..:::::::..:..:::::..:..:..:
Pedig. Már Kispest kertvárosában andalogtam, csupa jobbkezes kereszteződés. Az egyiknél jött egy autó balról, benne fiatal kölyök. Lassított, jobbra nézett, látta, hogy csak egy kerékpáros, az meg nem akadály – és kijött elém.
Nekem meg még a farkamat is az aszfaltba kellett mélyesztenem, hogy meg tudjak állni.
2007. June 26. Tuesday at 01:00
Azért az utolsó mondatban leírt kunszt igen komoly látványosság lehet :)
2007. June 26. Tuesday at 07:58
Ezért jók a forró nyári napok, amikor olvad az aszfalt, akkor könnyebb a mutatvány. :)
2007. June 26. Tuesday at 08:59
Eti,
Úgy érted, hogy a puhább aszfaltot a puhább cerka is szántja? :)
Namost a 3. esettel és hasonlókkal kapcsolatban az a vágy fog el engem minduntalan, hogy egy csúzliból kilőtt emberesebb csapágygolyóval hagyjak maradandó emléket a karosszérián.
2007. June 26. Tuesday at 10:32
Á, Eti, nem oszt, nem szoroz… :)