Megpihentem kicsit a Westend központi szökőkútjánál. Kisgyerekek jöttek-mentek, ki hosszabb, ki rövidebb ideig élvezkedett a kútnál. Eltekintve egytől, aki már több, mint egy félórája nem bír betelni a látvánnyal: tapicskol, sikoltozik, visszafojtott lélegzettel vár, amikor nem jön a víz és boldog, amikor újra beindul.
– Igénytelen egy gyerek lehet ez – gondoltam – ennyi ideig fogva tartja ez a látvány.
Aztán realizáltam, hogy jó félórája nézem én is a vizet meg a kölyköt…
Következtetéseket most nincs kedvem levonni.
Azok a szürke hétköznapok
Creative Commons Licence
2007. June 23. Saturday at 22:02
Hali,
nem igazán értem, hogy miért igénytelen a gyerek, akit leköt egy nem szokványos szökőkút. Jó, tudom, téged is lekötött…
De akkor is, nem lehet, hogy egyszerűen nem látott még ilyet azelőtt és most kiélvezi a látványt?
Na mindegy, a te blogod, csak nem értem…
2007. June 24. Sunday at 17:02
Relative. A többi gyerek 5-6 perc után továbbállt.