Bejött egy nagymama a szinpadra. Piszkált néhányat a szintijén, elkezdett dúdolni, majd énekelni – és a nagyi átalakult angyallá.
Angyali hangon dalolt a világ rohadtul nyomasztó dolgairól.
– link1 –
– link2 –
Azok a szürke hétköznapok
– Köszönöm szépen az ebédet, finom volt – tolta el maga elől vasárnap délben az üres tányért Barna – most felmegyek a szobámba, mert cikket kell írnom.
És felment.
Nej szájában megállt a rágás.
– Jól hallottam? – kérdezett vissza, amikor lenyelte a falatot.
– Jól – bólintottam rá, miután nekem is kiállt a merevség a kezemből és le tudtam engedni a kanalat.
Ugyanis beugrott, mit beszélgettünk szombat délután. Nekem napközben Csillebércen feltűnt, hogy a gyerekvasúton párba kötötték a gőzmozdonyokat. Elég szokatlan dolog, ilyesmit maximum a Sziklás-hegységben szoktak csinálni 100-120 éve. Rá is kérdeztem a család vasútügyi illetékesénél, aki vigyorogva közölte, hogy felújított gőzmozdonyt kaptak, ez volt az első útja és túlbiztosításként ment vele a másik. A vigyor konkrét oka pedig az volt, hogy megengedték neki, hogy egy darabon vezesse is a gőzöst. Élesben. Csupa korom fehér ingben jött haza.
Nyilván ezek az élmények nem maradhatnak megíratlanul, így vasárnap már neki is állt a munkának.
– Szokták mondani, hogy az anya egyedül a biztos – kommentálta végül Nej – de te maximálisan biztos lehetsz az apában is.
Recent Comments