Day: June 6, 2007

Rafting, öcsém, rafting

Peregnek a hétköznapok, mint evezőn a vízcseppek egy lendületes hegyi raftingpályán. Még az előző akciók papírjai ott hevernek rendezetlenül az ebédlőasztalon, de már a következő akciókhoz szervezem az iratokat, bőszen kerülgetve az egyes hivatalok kőszikláit, alattomos zúgóit. Megállás nincs, nem is lehet: a megvadult patak robog a csónakkal, maximum arra van idő, hogy ide-oda kapkodva elkerüljük a sziklákat, zátonyokat.
Három hónap… és még mindig repülünk.

Szev jelke vajvatam

Amikor úgy érzem, hogy ki vagyok csavarva… amikor már semminek sem tudok örülni… amikor legszívesebben begubóznék valahová… akkor meg szoktam nézni egy filmet. (Legutóbb akkor láttam, amikor csórók voltunk… és a váratlan segítség, mely részvény formában érkezett, az utolsó pillanatban foszlott szét, egy tőzsdekrach miatt – majd hónapokba telt, mire részletekben visszajött egy töredéke.)

Hogy ne legyen annyira negatív az írás, legyen a film címe rejtvény. Ez az a film, amelyben

  • Hemingway kesztyűt köt, majd rögtön utána áriát énekel,
  • Egy skandináv férfi azzal fejezi ki, hogy szarul élnek, hogy csak annyit mond: Paavo Nurmi,
  • Egy spanyol férfi a Kabaré jellegzetes mondatával üdvözli a Párizst megszálló német hadsereget.

Szerintem nem lesz nehéz.