Beszéltem pár napja egy favágóval, hogy lenne itt egy kis munka. Azt mondta, valamelyik délután kijön a héten. A hétnek vége, a favágót nem láttam.
Szintén pár napja rendeltem fél köbméter sódert, azzal a megjegyzéssel, hogy szombat reggel indul a munka, addigra feltétlenül legyen itt. Péntek délután van, nemhogy a fuvar nem jött meg, de még az időegyeztető telefon sem. A pénz persze ki lett fizetve.
Három hete rendeltem egy faházat. Akkor azt mondták az üzletben (Bricostore), hogy legkésőbb 3 hét múlva szállítják. Még csak fel sem hívtak, a határidő holnap jár le. Nyilván az is ki lett fizetve.
És akkor arról nem is beszéltem, hogy a gázszerelő – akinek jönnie kellett volna szombaton mérni, a héten pedig nyomáspróbázni, aztán plombát rárakatni – no, szóval ez a hapi sem volt képes idedugni a képét. Nyilván már ez is ki volt fizetve.
Istenbizony, egyre komolyabban érzem, hogy csak az készül el, ami csak rajtad áll. Bárki mást belevonsz a munkádba, akkor annak a munkának vége: az illető pofátlanul beleszarik az egészbe, nem érdekli, hogy neked mennyi kényelmetlenséget okoz. Szóval állhatok neki kézifűrésszel fát vágni, fejszével, csákánnyal gyökeret aprítani, mégiscsak nekem kell hazahoznom a sódert személyautóval, deszkát gyalulni, faházat összerakni sem lehet olyan ördöngősség és a gázszerelés is megtanulható szakma.
A világ meg kapja be.
2007. May 18. Friday at 13:27
Vagy nem szabad előre fizetni senkinek semmiért.
Amúgy én is rendszeresen így járok az iparosokkal, lassan (ön)képzett kőművesnek, festőnek, asztalosnak, ácsnak számítok…
2007. May 18. Friday at 20:36
Ezt megtanultam. Sajnos nem mindig tehetem meg.
2007. May 18. Friday at 22:32
Igen, minél később szabad csak fizetni.
Másrészt meg a meló delegálása és az eredmények behajtása is egy szakma. Manager, projektvezető, miazmás. Motiválni kell, meggyőzni kell, tárgyalni kell, asszertíven, hatékonyan, eredményesen. Ezexerint ennél neked jobban megy a tényleges, kétkezi melózás.
Pedig az első sem ördöngösség.
2007. May 19. Saturday at 00:02
Nálam a hatékony tárgyalás az úgy néz ki, hogy bízok az ember természetes intelligenciájában. Aztán ha csalódok, akkor meglátogatom az illetőt egy betontörő kalapáccsal.
2007. May 19. Saturday at 09:05
És fölszeded a kertjében a betonjárdát?
2007. May 19. Saturday at 13:34
Nem, nem, a kalapács pusztán csak azért kell, hogy ellensúlyozza galambszelídségű lelkemet.