Mint egy hatalmas múzeumban. Tele van termekkel és fogalmunk sincs, melyekbe menjünk be. Ha nem megyek be ebbe, akkor több időm lesz a következőkre. Viszont lehet, hogy a kihagyott terem lett volna számomra a legértékesebb.
Nagyjából így vagyunk az élettel is. Tudjuk, hogy nincs időnk mindent átélni, megtapasztalni. Az erőforrások végesek, a feladat végtelen. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ez a hozzáállás tudatos legyen. Ha dühöngsz, hogy ez is elment melletted, azt is kihagytad – akkor az életedet packáztad el, hiszen az élet az, amire emlékszünk belőle.
Annak kell örülni, ami megvolt.
Vagy aki.
2007. May 17. Thursday at 09:09
Ühüm. A kamaszkoromban annyira kedvelt Iron Maiden egyik számának refrénje erről:
So understand
Dont waste your time always
Searching for those wasted years
Face up… make your stand
And realise youre living in the golden years
2007. May 18. Friday at 00:33
asszem elpackázós típus vagyok
De ez talán jobban dühit mint a kihagyott dolgok