Teraszablakból kihajolva, védett helyről szemlélni a vihart, az erdő fáinak vad táncát, a szél újabb meg újabb tereprendező rohamait, a villámok aranyszínű ostorát, nagyokat beleszagolni a földszaggal kevert esőszagba, meghitten társalogni lányommal, miközben a háttérben Mick Jagger siránkozik, hogy “elkóborolt macska vagyok, fogadj be” (csakazértse)… megfizethetetlen.
Annyira elkapott a melankolikus hangulat, hogy később, amikor visszatértem szekrényt szerelni, minden egyes szöggel külön-külön elbeszélgettem. Nem is maradt közülük szomorú, csak egy: az is azért, mert elgörbült egy kicsit.
2007. May 15. Tuesday at 22:06
Eszembe jutottál amikor néztem a met.hu-n a radar képet. Itt a belvárosban is elég durva volt de ha jól tippelek ti már elég közel voltatok
2007. May 15. Tuesday at 22:09
Pont jó helyen voltunk. A vihar az erdő túlsó felén, Szentimre környékén tombolt – mi pedig páholyból néztük.