Káosz: 11. nap

Egy újabb nap, mely nem sokat tett hajam barnaságának megőrzéséért.

07.00: Ébresztő. Gyors öltözés, reggeli.
07.30: Várakozás a burkolóra. Korábban mindig itt volt háromnegyed nyolckor.
07.35: Próbatelefon a közös képviselőnek, hátha ébren van már. Ugyanis tegnap este jutott eszembe, hogy a mai birtokbaadás kötelező kelléke egy igazolás tőle, hogy nincs tartozásunk. Én ugyan két hete megkértem tőle, de se ő nem küldte el, se én nem kérdeztem rá.
Aztán persze eszembe jutott, hogy még a kábeltévé sincs lemondva, sőt, a lakcímünket sem jelentettük át. A kábeltévé társaság csak délben nyit. A birtokbaadás 10.00-kor kezdődik.
Ja, a közös képviselő telefonja ki volt kapcsolva.
07.45: Innentől 2 percenként csörgettem a hapit.
08.07: Nem vártunk tovább, gyereknek kiadtuk, mit kell mondani a burkolónak. Elindultunk a pestimrei okmányirodába. Adi szerint eldugott hely, nincsenek sokan.
08.20: Megérkeztünk. Mielőtt beléptünk volna az ajtón, újabb próba – és siker. A közös képviselő felvette a telefont. Elmondtam a bánatom. Sajnos sokat nem tud tenni, ahogy iroda közelében lesz, átfaxolja. Leghamarabb délután fél háromkor.
08.22 Telefon a vevőnek. Kellene az ügyvéd faxszáma, és jó-e neki, ha csak délután lesz meg az igazolás. Jó.
08.25 Telefon a közös képviselőnek. Mehet a fax. Szegény mentegetőzött volna még, de bunkó módra lenyomtam. Utólag is elnézést. Kicsit már ideges voltam.
08.28 Már léptem volna be az ajtón, amikor jött egy telefon a főnökömtől. Hogy van egy meló, amelyre rá kellene borulni. Ó, persze. A sikítófrász közepén. De megpróbáljuk. Amint lehet.
08.33 Végre beléptünk az ajtón. Fél Pestimre ott dekkolt a szűk folyosón. Elgyötört arcok, szótlan házaspárok, meg a száztagú cigányzenekar.
08.40 Irány a kispesti okmányiroda.
08.55 Megérkeztünk. Kedd: szünnap.
08.57 Vezetés közben csörgött a telefon, de mire előhalásztam, letette. A vízszerelő volt. Visszahívtam. Nem vette fel.
09.00 Irány a pestlőrinci okmányiroda.
09.15 Tanácstalanság a Polgármesteri Hivatal előtt. Okmányiroda nincs. Tegnap ugyan kimentettem egy levélbe, de az Outlook valamiért nem szinkronizálta le a PDÁ-ra. (Otthon szigorúan megbüntetni.) Végül bementem, közölték, hogy az okmányiroda a Batthyany 60-ban. Közben persze folyamatosan hívogattam a vizest.
09.20 Végre visszahívott a vízszerelő. Kicsit kínos volt, mert kurva szűk utcákban centizgettem autók, teherautók között, félkézzel. Kihangosító, az nincs. Végül beparkoltam egy szűk helyre, két kocsi közé. Bősz telefonálás közben mentünk az okmányiroda ajtajáig, aztán a szokásos ajtó előtti telefonálgatás. Nem volt kicsi a tét, azt próbáltuk tisztázni, hogy a konyhabútor beszerelésénél hol a határ: mennyi munkát végeznek el ők, mennyit kell nekem. Végül erős döntetlenre hoztuk a meccset: a szagelszívót felszerelik, a mosogatógépet beállítják, de a fedő/takarólapokat, díszléceket nekem kell felraknom. Sőt, kivágják a főzőlap helyét is. Feltéve persze, hogy addigra be lesz szerelve a konyhabútor. Ja, csütörtökön jönnek. De ma is kiugranának, kiütni a konyha és az éléskamra falát a szagelszívó vezeték számára.
Nem lenne hülyeség még azelőtt, hogy a burkoló kifestené a konyhát meg a kamrát.
09.28 Benéztünk az okmányirodába. A franc tudja, hogyan csinálták, de míg kóboroltunk és telefonálgattam, a pestimrei tömeg átvonult a pestlőrinci okmányirodába. Reménytelen. Hátha nem kerül szóba, mi meg majd délután kijelentkezünk. Valamelyiken.
09.30 Telefon haza. Burkoló sehol.
09.32 Indulás haza, mert az átadandó kulcsok otthon maradtak.
09.40 Kulcsok begyűjtése, szétválogatása. Pisikaki. Gyerekek kioktatása, lecseszése.
09.50 Indulás a régi lakáshoz. Vezetés Schumacher módra: agresszív bunkó, de hatékony.
10.01 Érkezés. Idő lelassul.
10.05 Lakás átbeszélése. Megmutatjuk, hogy otthagytunk egy csomó hasznos dolgot, mert mi az új lakásban úgyse tudnánk mire használni, nekik pedig ronda lenne a hiány. Aztán papírmunka. Jegyzőkönyv tíz példányban. A vevő házaspár hihetetlenül aranyos, előrántanak egy üveg kölyökpezsgőt és pár doboz házisüteményt, hogy most ünneplünk. Közben telefon. Burkoló megérkezett, gipszet követel a lányomtól. Mert neki nincs.
11.30 Elindulunk négyesben az ügyvédhez. Tömegközlekedéssel. Mert hülyék azért nem vagyunk.
13.00 Kijöttünk az ügyvédtől. A lakást birtokba adtuk, a tulajdonjogi bejegyzést engedélyeztük. A maradék vételárt az ügyvéd letétből utalja. Mosolygós búcsú.
13.02 Eddig tartott a mosoly. Telefon haza. Vizes megjött már? Nem. A burkoló hogy halad? Nagyon. A francba.
13.40 Kábeltévé társaság keresése az Europarkban. Nincs. Kiderül, hogy téves volt az infó, itt nincsenek. Tudakozó nem tud róluk. A különleges tudakozó igen, de csak úgy, hogy lediktálom, mit írjanak a böngészőbe, majd hová kattintsanak. Üllői 243. Jó vicc. Tűzoltóság, garázssor, lepényépület, lakótelep. Ember legyen a talpán, aki itt meg fog találni egy házszámot.
Közben írigykedés az Europarkban. Hogy vannak emberek, akiknek van idejük leülni enni. Vagy akár kávét inni.
14.00 Visszaértünk a régi lakásnál hagyott kocsihoz. Irány a besaccolt Kossuth-tér. Látszik, hogy mennyire szét vagyok szórva: csak itt jut eszembe, a sikertelen kutatás után, hogy van iGO, az meg kidobja házszámra a címet. Ki is dobta: bent a lepényrengeteg közepén. Irány vissza.
14.17 Ott álltunk egy leharcolt épületegyüttes mellett. A házszám stimmelt, ellenben semmi kábeltévé társaságra utaló jel sem volt. Felhívtam őket. Nem vették fel. Ekkor szúrtam ki egy apró kék táblát, hogy az épület túloldalán. Átmentünk. Bementünk. Két picsa beszélgetett egymással. Gondolom ezért nem vették fel a telefont sem. Mindenesetre a kijelentkezés gyorsan ment. Hátralék nem volt. Nem szokott lenni.
14.26 Telefon haza. Vizes sehol. A burkoló lassan már a plafont is befesti.
14.50 Hazafelé beugrás a Pöpec közértbe. Teafűért. Az ünnepek alatt majd megvesztem a teáért: a gyomrom miatt nem is igen fogyaszthattam mást, no meg nem kicsit vagyok teafüggő.
15.10 Megérkezés haza. Gondolkodás nélkül teafőzés. Majd a tea kortyolgatása közben internet átfutása, levelek. Pizzarendelés ebédre.
15.30 Döbbent konstatálása annak a ténynek, hogy a tabletpc-n nincs fent a szükséges szoftverkörnyezet az ügyfélhez való belépéshez. De még a telepítő anyag sincs meg. Össze kell rakni a régi asztali gépet. Nyilván megvan hozzá minden… de hol?
16.00 A vizes még mindig sehol. A burkoló már az eget is befestette.
16.10 Beröffent a gép. Beléptem az ügyfélhez. Regisztráció sehol. Hol van az a hiperszuper sürgős ügy!? Telefon az illetékes kollégának, nem veszi fel. Pedig jó lenne, mert ha esetleg beszélnem is kell az ügyfél cégnél emberekkel, akkor nem sokáig lesznek már bent.
16.08 Közben megjött a pizza. Kapkodva falás, mert a Zatik faáruház ötkor zár és ha holnap konyhabútort akarok szerelni, akkor még el kell szaladnom két darab spéci, meglehetősen hosszú és vastag falécért. (Holnap már nem lehet, Nej egész napra elviszi a kocsit.)
16.15 Evés közben visszahívott a kolléga. Közölte, hogy regisztráció, az nincs. Zűrös ügy viszont annál inkább van. Az ügyfélnél lévő postafiókomban megtalálok minden infót.
16.25 Felhívtam az ügyfél kontaktemberét, mert kíváncsi voltam az ő verziójára is. Egész jól korrelált. Tipikus helyzet: előkészítetlen projekt, eszetlen kapkodás, ingerült ügyfél, tegyük rendbe, de azonnal.
16.30 Alighogy letettem a telefont, újból csörgött. Az eladónk keresett, hogy mikor jöhetne még az itthagyott dolgaiért.
– Hat óra után bármikor, itthon vagyunk.
– Remek. Akkor emlékszik, elvinnénk a fürdőszobai lámpát és most jutott eszembe, hogy ottmaradt a felmosónk is.
Te jó ég. Tényleg volt itt valami cucc, de szerintem kibasztuk, mert annyira ótvar volt. És most jönnének érte.
– Hát, jöjjenek el, és ha megtalálják, akkor vihetik – zártam le diplomatikusan.
16.40 A maradék pizza belapátolása, sör helyett málna Márkával.
16.45 Ismét Schuchmacher stílusban irány a Zatik. Még válogattam, amikor már bemondta a hangosbemondó, hogy takarodjunk már a fenébe. Nem is vettem tiplit. Jól megszívattam őket.
17.15 Lerogytam a fotelba, bontottam egy sört. Közöltem Nejjel, hogy senkinek nem vagyok itthon.
17.20 Megérkezett a vizes, hogy akkor ő most szétverné a konyhát meg a spájzot. A burkoló éppen a finom port porszívózta, időnként könyökével ki-kifényesített egy csempét.
Megmutattuk a vizesnek a szagelszívót, külön tekintettel a robbantott ábrára. Tetszett neki.
Aztán kereste, hogy hová kell ütnie a lyukat és döbbenten konstatálta, hogy a 11 centis lyuk pontos mértani közepén, a fal _mindkét_ oldalán áramvezeték halad. Melyet pár nappal ezelőtt húzott be a villanyszerelő társaság. Nagy-nagy telefonos paláver.
17.50 A mesterek megállapodtak valamiben egymás között. Fogalmam sincs, miben, de valahogy meg lesz oldva a helyzet. Némi előnyben most a vizes van, mivel ő csütörtökön jön, a villanyász meg pénteken. Mindenesetre a vizes nem bontott semmit, majd csütörtök reggel.
18.00 A sörömig még mindig nem jutottam el, mert jött a burkoló, hogy beburkolt, lefestett mindent, menne haza. És kellene neki a zsé.
Előbb persze átnéztük a munkát – de túlságosan nem tudtuk végigbeszélni, mert megjelent az eladónk a felmosórongyért. Nagy boldogan halászta elő a kuka mellől a felmosóvödröt. A fa meg megvolt a klotyiban, szóval sikerélmény. Mindenesetre kértem, hogy úgy szedje le a világítást, hogy ne kapcsolja le az áramot, mert már megy a lakásban számítógép. Ekkor elment egy villanyszerelőért. Pont akkor ért vissza, amikor a pénzt akartam elrendezni burkolóékkal, volt egy kis kényelmetlen ide-oda vonulgatás.
18.30 Kifizettük a burkolót. Alaphelyzetben sem volt egy olcsójános, de ezt még megfejelte egy-két aprósággal (reggel gipszet vett, napközben fugát – igaz, alig kellett belőle, de ötkilós csomaggal hozott, emellett persze itt maradt nálam egy cca tízkilós rohadt drága flexibilis ragasztó, melyet szvsz csak azért bontottak meg, hogy ne tudjam visszaváltani), szóval ezeket még hozzátette, majd közölte, hogy a festés nem volt az árban (pedig de), így az még egy plusz huszas. Nem vagyok egy vitatkozós típus, odaadtam neki. De ide többet nem jönnek.
18.40 Közben az eladó is eltávozott, boldog mosollyal az arcán, kezében a felmosóvödör és a fürdőszobalámpa.
18.50 Elment mindenki. Végre kézbekaparintottam a sörömet.
19.00 Indul a délutános műszak. Meg kell oldani az ügyfél problémáját.
21.00 Kezdem érteni szituációt. Bár elég nehéz koncentrálnom, mert agyilag teljesen retardált naposcsibe lettem.
21.20 Email egy volt kollégától. Megtalálta a módját, hogy megemelje a maximális sávszélességemet 2,5 Mbps-re. Ez baromi jól hangzik, sajnos azonban a mérések megmutatják a szomorú valóságot: tízből legtöbbször 210-512 Kbps közé szór az eredmény és csak egyszer jön ki 2 Mbps körüli érték. Ráadásul szaggat. A VPN halálos, van amikor egy kattintás hatása csak egy perc után jelenik meg.
21.30 Rájöttem, hogy kurva nagy gáz van. Az onsite nem véletlenül nem tudta beállítani, amit kellett. Én se fogom tudni. Ekkor hallottam meg Nej sikoltozását fentről. Azt nem bírta elviselni az idegrendszere, hogy az eladó úgy vitte el az emeleti fürdőszoba világítótestjét, hogy még egy nyomorult hatvanas égőt sem lógatott le helyette – pedig azt azért illett volna. Így viszont lőttek a zuhanyzásnak. Ráadásul én meg úgy éreztem a sikoltozásból, mintha engem vádolna, aztán bennem is elszakadt a cérna, jól leordítottam, a falba is belerúgtam néhányat… szóval jó hangulatú esténk volt.
21.45 Őrült zongorafutamok az ügyfél címtárán. Elemi jogosultságok. Hogy a francba állnak össze ebből a komplex jogosultságok? Aztán ha ott van, miért nem látom?
22.45 Végül meglett a megoldás. A beállítandó jogosultságok csak egy konkrét objektumon látszódnak, onnan kell lecsorgatni.
Imádom ezt a szakmát.
Mindenesetre írtam pokróc levelet. Ebben az állapotban szerintem még visszafogott is voltam.
23.10 Megdöbbenve vettem észre, hogy Nej egész éjjel a konyhát pucolta. Igaz, volt szó róla, hogy ha én holnap telepítem a konyhaszekrényeket, akkor addigra tisztának kell lennie a konyhának – de az már nem esett le, hogy neki akkor csak a ma estéje van. Miközben holnap négy körül kel.
23.25 Konyhában a tájékozódási pontok bejelölése. Döbbenet: a burkoló az egyik falon bedolgozott négy centit. Ennyivel kisebb lett a konyha. A gáz, hogy ennyi tartalék nem volt az elképzelésünkben.
00.25 Kivariáltuk, hogy az egyedüli lehetséges megoldás, ha az egyik ajtófélfából legyalulok fél centit. Ha megtalálom a gyalut.
00.30 Nekiálltam blogot írni. Nej pedig még a holnapi (mai?) maratoni tárgyalássorozata előtt átismétli az ajánlatokat.
Nem most van az az időszak, amikor kialusszuk a borjút a bőréből.

2 Comments

  1. Hát az okmányiroda miatt sorry, úgy látszik, hogy nektek egyik se jött össze. Minket a biztonsági őr fogadott, amint bementünk, nagyon udvariasan és szolgálatkészen egy asztalhoz vezetett, megmutatta, hogy milyen igénylőlapot kell kitölteni, miközben meg töltöttük, bejelentette a megfelelő irodában, hogy új kuncsaft érkezett. Amint készen voltunk, rögtön sorra is kerültünk és egy max. 10 perc alatt megvolt minden úgy, hogy még egy füst alatt a magyarorszag.hu-hoz is csináltattunk egy-egy azonosítót.

  2. Valószínűleg a hosszú hétvége utáni első munkanap tréfált meg minket.

Leave a Reply to JoeP Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading