ICFM. Ikea Certified Furniture Master. Legalább. Tegnap ugyanis összeraktam mind a 11 konyhabútor-elem vázát, plusz még elalvás előtt, pizsamában, a sarokelemet is. Pedig aztán voltak benne trükkös fémkosaras cuccok, háromfiókos szekrények, fiókbecsúszás-lassítókkal… mesélhetnék. Ezen felbátorodva ma úgy döntöttem, kicsomagolom a konyhagépeket és belepróbálom a vázaikba. Na, ezt nem kellett volna. Elsőre jött a mosogatógép. Gondoltam, csak egy burkolólap kell az ajtajára – ehelyett egy húsz képes comics fogadott, hogy mikor és hová kell behatolni különböző szerszámokkal. Nagyjából azért megértettem, de valószínűleg valamilyen csalétekkel (Hangok a közönség soraiból: Pénz! Pénz!) megpróbálom rávenni a vizes fiúkat, hogy rakják össze. Hogy legyen egy kis önbizalmam, a szagelszívó manuálját vettem elő. Na ebben egy akkora robbantott ábrát tettek oda szerelési útmutatónak, hogy még mindig sajog tőle a fejem. A franc se gondolta volna, hogy abban a kürtőben annyi minden van. És mindet be kell kötni valahová. Ezekhez képest a főzőlap és a tűzhely teljesen egyszerű volt – eltekintve attól a figyelmeztetéstől, hogy a szerelést csak villamossági szakember végezheti – majd jött egy csomó szakszöveg, hogy mi mindenre kell figyelnünk. Kb. a 60%-át értettem is. Azt hiszem, ugyanazzal a csalétekkel bepróbálkozok a villanyszerelőnél is.
Így hát visszatértem ahhoz, amihez értek: átrendeztük a lenti szintet, hogy hozzá tudjunk férni a gardróbszekrényekhez. Az is egy menekülési útvonal a felfordulásban.
Ma még fel kellene szerelnem két fürdőszobaszekrényt, de úgy döntöttem, nem teszem tönkre a húsvéthétfőt egy masszív ütvefúrózással. Annyira idill és béke van, hogy azt le se tudom írni. Ezeket a sorokat a teraszon írom, kellemesen süt a nap, csend van és nyugalom. Időnként feltűnik egy-egy futó, megfordul a kertünk végében, aztán fut vissza. Néha kisgyerekes családok járnak el, hol gyalog, hol kerékpárral. Kirándulók. Némelyik megnéz, ki lehet az a szakállas medveszerű fazon melóscuccban, tabletpécével, sörrel.
Most idejött egy rigó ismerkedni. Két méterre vagyunk egymástól, én gépelek a laptopba, ő meg ennivalót keres a fűben. Jól elvagyunk.
Ma még lesz egy kis munkám a régi lakásban, egy kevés az újban – aztán már készülhetünk a kedd-szerdai hajtásra. Ha azon túlleszünk, a többi már sima ügy.
Mindenesetre a lelkem nyugodt. (A gyomrom kevésbé – de le van szarva.)
2007. April 09. Monday at 15:38
Irigykedem rendesen… Nekem is nekem is!!!
Erdö, madarak, természet, no városiidegbaj, wifi, tabletpc, 3 szint szerver szoba :-D
De tényleg… a melohoz meg elismerésem… én is IKEA-zok. Leírások mellesleg fejlödtek az utóbbi pár évben. Persze van még hova…
2007. April 09. Monday at 19:42
ICFM! Mi is ezt csináljuk Krisztivel napok óta, van is sikerélményünk nem kevés…
Az elemi részekre bontást remekül megoldották az IKEA-sok, bár hagyhattak volna minket élfóliát vasalni is, mer’ azt is szeressük!
2007. April 09. Monday at 19:56
Élfólia, bakker. Most vettünk egy csomó munkalapot és már ragasztósak az élfóliák. Semmi vasalás. Semmi kihívás.
2007. April 09. Monday at 20:02
“20 kepes comics” LOL :-))
2007. April 10. Tuesday at 08:59
Akkor ez olyan common IKEA weekend volt? Én egy teljes nappalit szereltem össze :)
Ja, és én bizony ütvefúróztam húsvét hétfőn :D
2007. April 10. Tuesday at 10:16
Kénytelen leszel elárulni, hogy kb. hová költöztél, én is ilyet akarok :)))
2 éven belül.
2007. April 11. Wednesday at 12:02
Város széle. Erdő széle. Öreg néne őzikéje.:)
2007. April 11. Wednesday at 12:04
Dr. Szöszi,
De legalább rávetted a szomszédaidat, hogy ilyen jó időben menjenek a szabadba. :-)