Lassan túl leszek a szaftosabb dolgokon, így egy kicsit már elmélkedhetek is. Például azon, hogy de jó ma banknak lenni.
Először is ad 14 millió kölcsönt, majd visszakap 18 millió forintot. Minimum. De a forint várható mozgásait is belekalkulálva, inkább 19-et. Mivel a kölcsön deviza alapú, így az inflációtól sem kell tartania.
Ehhez képest a következő apróságok történnek a kölcsön ügyintézési folyamatában:
- El kell mennem közjegyzőhöz, elismerni előtte az adós mivoltomat. Erre azért van szükség, hogy ha nem fizetek, akkor a bank hosszas pereskedés nélkül adhassa el a fejem fölül a házat. Valahol ezt a lépést meg is lehet érteni – de azt, hogy a közjegyző költségét (nálam 75e forint) nekem kell fizetnem, nem a banknak – mondjuk úgy, hogy furcsállom.
- De ami végképp kiverte nálam a biztosítékot, az az, hogy rámtelefonált az ügyintéző hölgy, hogy az összeg átutalása során még fel fog merülni valami kétezer forintnyi költség (nem a valutaváltási különbözet, azt külön vonják) – szóval ne lepődjek meg, ha ezt le fogják emelni a számlámról. Na, ezen kikattantam. Keresnek rajtam tíz év alatt ötmillió forintot – azaz évente ötszázezer forintot, tíz éven keresztül. És a rongyos egyszeri átutalásuk nyomorult kétezer forintját külön megfizettetik velem – nyilván, mert ezt a költséget már nem bírná el a haszonkulcs.
Egy másik kérdéskörben viszont meg kell védenem a bankot. Sokan mondják, hogy milyen hozzáállás már, hogy kötsz egy szerződést, amelyben a bank kiköti, hogy utólag bármikor változtathatja a kamatot. Nos, ez tkp így van, de mégsem eszik olyan forrón a kását. A bank ugyanis ellenőrizhető algoritmus alapján változtatja a kamatot – és tulajdonképpen ez a változtatás a külsö, illetve belső pénzpiaci mozgásokat hivatott kompenzálni. Erre azt mondom, hogy elfogadható: nem egy bank jóakaratán múlik a változtatás mértéke, hanem konkrét képleten, melyre konkrét gazdasági feltételek hatnak.
Recent Comments