Day: March 7, 2007

A mai technet előadásról

Eddig rendszeresen szoktam írkálni ezekről a rendezvényekről – így jogosan várhatnád, hogy most, amikor az Exchange került terítékre, most aztán igazán ki fogok tenni magamért.

Nos, nem. Baromi kellemetlen, de az utóbbi hetekben apró, nem várt események annyira megcsúsztatták a dolgaimat, hogy most teljes erővel azon igyekszem, hogy holnap hajnalra, amikor indul a repülőgép, mindenem meglegyen. Pl. ma hajnalban derült ki, hogy a repülőjegy az tkp. elektronikus fajta, ki kellene nyomtatni. Ugyanez érvényes a new york-i városnézős helikopterezésre is. Apró szépséghiba, hogy nyomtatóm nincs, sehol. Meg ilyesmik, tucatjával.
Emiatt nem is igazán tudtam odafigyelni a műsorra, ráadásul az engem igazán érdeklő előadásokat sem tudtam megvárni, mert ebédszünetben leléptem ügyeket intézni.
Azért egy benyomás. Lepi előadásán nem győztünk mosolyogni: miközben Tamás mondta az okosságokat, én rendszeresen morogtam Janinak, hogy “ez azért nem egészen így van”, meg “itt azért elsikkadt valami”… aztán Tamás, mintha hallgatózott volna, rögtön közölte is mindazon helyesbítéseket, plusz infókat, melyeket hiányoltam. Félelmetes, mennyire egy srófra járt az agyunk. :)
(Tamás, az AD/AM hiánya kizáró tényező az Edge Transport szerver telepítésénél. Kötelező. Ezt az egy hibát találtam az előadásban, a többi remek volt. Korrekt és érdekes. A demóban egyébként az történt, hogy ugyanabba az adatbázisba próbáltad mozgatni, ahol már eleve volt a mailbox.:)

És még valami: köszönöm, Peti. Teljesen elpirultam.

Hitvallás

Idegbeteg két hónapon vagyok túl és messze nincs még vége. De eddig még kézben tartom a folyamatokat, minden a tűréshatáron belül, mondhatni terv szerint megy. Azok a – meglehetősen kritikus – folyamatok is, melyeknél csak a rációban, esetleg a szerencsében bízhattam, mert egyébként nem volt komoly ráhatásom a dolgokra.
Ez nagyban megerősíti korábbi hitvallásomat: bármit el tudsz érni, ha kellően sok munkát fektetsz bele. Az istenek értékelik, ha te magad is megteszel mindent, amit csak tudsz.

A pozitív gondolkodás esszenciája

Meglehetősen szétszórt vagyok az utóbbi napokban. Tegnap a kapuccsínót borítottam a gépeim közé, ma reggel a C vitaminos doboz csúszott ki a kezemből. Ahogy néztem a szétguruló pirulák bizarr táncát a pici, zsúfolt konyhában, hirtelen nem is tudtam, melyik kedvenc káromkodásomat kapjam elő. Aztán belenéztem a dobozba és felderült az arcom: vagy hat szem tabletta odabent maradt.
Mégsem annyira rossz ez a nap.

Nem örülök

Szokták mondani, hogy a demokráciában pont az a jó, hogy fejlődőképes – kicsit olyan, mint az evolúció. Azaz egy olyan ember nyomasztó dominanciája, mint Orbán Viktor, automatikusan hozza magával olyan ember feltűnését, mint Gyurcsány Ferenc.
Lehet. Én valahogy mégsem örülök.
Nézzük meg alaposan. Gyurcsány a rációra, a józan észre hivatkozik. (És mint ilyen, jóval közelebb is áll hozzám.) Világosan, érthetően magyarázza el, hogy mi működik rosszul, szabatosan részletezi, mi mindent kell tenni, hogy megjavítsuk és kristálytisztán világít rá, hogy miért baszták mégis el. Kommunikációs hiba, persze.
Orbán Viktor ezzel szemben teljesen máshogy áll a nagypolitikához. Rációnak nyoma sincs a megnyilvánulásaiban, tisztán az érzelmek húrjain játszik. Józan érvek helyett íveket használ, pszichológusként lépésről lépésre épít fel egy egyre inkább hitre épülő világképet. Valamikor félrement nála a gondolkodás: elcseszett valamit, de ahelyett, hogy beismerte volna a hibáját, majd ment volna tovább egy normális úton, hihetetlen energiákat mozgósít azért, hogy a világot görbítse el olyatén formára, hogy ő tűnjön hibátlannak. A kis Harmadik Ricsi.
Jelenleg ugye kettejük harca határozza meg az ország hangulatát, hatékonyságát. A nép, az istenadta nép meg úgy lesi a fejleményeket, mint anno a Szabó Családot.
Verseny, evolúció – ezek mind szép fogalmak… csakhogy amióta ez a hatalmi harc folyik, az ország szekere – képletesen szólva – árokba rúgva rohad, reménytelenül.
Szóval nem tudom… mondtam már, hogy nem örülök?