Ha áram van, minden van

Hát a JQA. Még mindig nem tértem magamhoz a sokktól. Hol a francban élünk…?

Tegnap írtam róla, hogy egész napos kitartó munkával – és nem elhanyagolható telefonköltséggel, mert persze a központi szám nem ám zöld vagy kék – sem sikerült elérnem az ELMÜ Call Centeren belül egy ügyintézőt.
Semmi gond, ma korábban tudtam hazamenni, gondoltam benézek az Europarkban lévő ügyfélszolgálati irodába.
Már ott gyanús volt, hogy dacára a nagy helyiségnek, messziről látszott, hogy egy csomóan a folyosón várakoznak. Átverekedtem magam a tömegen, kerestem az ügyfélszortírozó automatát. Meg is találtam, de hozzáférni nem tudtam, mert két hölgy állt előtte, akik manuálisan osztottak sorszámokat. Éppen egy öreg bácsikával pöröltek:
– Értse már meg, még száztizen vannak Ön előtt! Csak olyan sorszámot tudok adni, amellyel holnap kerül sorra.

Asztakurva. Ezek után nem is próbálkoztam. Mivel sem telefonon, sem személyesen nem érhető el a fényesorcájú cég, így feladtam.
Szomorodjanak meg.

2 Comments

  1. Ilyenkor mi az istent lehet csinálni? Tolsz nekik óránként emailt az elmu@elmu.hu-ra? Vagy beversz nekik egy ajánlott levelet? Mert nyilván nem fogod őket naponta hívni vagy meglátogatni.

  2. Most úgy döntöttem, hogy hagyom őket a francba. De hogy mi lesz másfél hónap múlva, amikor ki/beköltözünk… rossz rágondolni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading