Az. A büdös francokat.
Olyan dühös vagyok, hogy a méregtől alig látok. Ha azt mondom, percre ki vannak számolva a napjaim, akkor még óvatosan fogalmaztam. Erre sokadszor szaladok bele ugyanabba a pofonba, ráadásul egyre nagyobbakba.
Kezdődött azzal, hogy barom voltam. Aztán folytatódott ott, hogy megint. Tanultam az esetből és a harmadjára felépített virtuális környezetben mindenhol ugyanazt a jelszót adtam meg, azt pedig felírtam a féltve őrzött jelszó adatbázisomba.
Nem is volt semmi baj, szaporodtak szépen a virtuális gépek, ment minden rendben.
Egészen az ünnepek előttig. December 15-én szabira mentem és csak január 3-án mentem vissza. Pont mielőtt elindultam volna, egy kollégám jelezte, hogy amíg nem vagyok, használná a tesztgépet. Semmi gond, átírtam a lokál admin jelszavát valami triviálisra, ezt szóban közöltem vele – aztán elmentem szabira. Most kellene a gép – és igen, megint beszoptam. A megváltoztatott jelszót nem írtam fel, a kollégámnak végül nem kellett a gép, így a jelszót sem jegyezte meg – én pedig hiába próbáltam ki a triviális jelszó mind a 27 változatát, egyikkel sem jutottam be.
Egyszerűen hihetetlen. Nem elég, hogy ott farok voltam, hogy nem új felhasználót hoztam létre a kollégámnak és hagytam volna békén az eredeti admint – de hogy ennyi pórul járás után sem véstem még mélyen az agyamba, hogy _triviális jelszó nem létezik_ – ez egyszerűen érthetetlen.
Mint ahogy az is, hogy habár több, mint száz géppel állok munkakapcsolatban, de az ezekhez tartozó 10-15 meglehetősen bonyolult jelszó közül soha nem felejtettem el még egyet sem. Na jó, 3 hetes szabadság után néha gondolkodnom kell egy cseppet, de nagyon ritkán kell belenéznem az adatbázisomba. Csak és kizárólag a virtuális rendszereket hostoló gépek – triviálisan egyszerű – jelszavait szoktam elfelejteni. Azt, amely után nem egy gépet kell újrahúzni, hanem az egész tesztkörnyezetet.
(Megjegyzem, most talán annyira nem tragikus a helyzet. A virtuális gépek jelszavait nem írtam át, így elég, ha valahogy eljutok az image fájlokig. Ahhoz meg elegendő, ha mellételepítek a meglévő mellé egy másik oprendszert. Csak hát, az idő… )
2007. January 10. Wednesday at 02:51
Izé 1 boot Windows PE cd nem megoldás?
Ha minden kötél szakad még a jelszót is átirhatod.
Ha kell hajnali 10 kor átviszek 1-et mikor beérek
2007. January 10. Wednesday at 08:42
Köszi, de már melléhúztam egy másik Windows-t.
Viszont ettől függetlenül a megoldás érdekelne – de én valószínűleg nem érek be 10-ig.
2007. January 10. Wednesday at 10:20
Én sem, most indulok :)
2007. January 10. Wednesday at 11:36
… vagy némileg kényelmesebb megoldás a WinPE nyomán fejlesztett BartPE nu2.nu/pebuilder/
2007. January 10. Wednesday at 22:07
VAN triviális jelszó, főleg tesztrendszerbe.
123.
2007. January 10. Wednesday at 22:28
Már hogy lenne triviális. Egyrészt hatféleképpen is lehet variálni, nem beszélve a 1337 elfajzásokról – másfelől ezt is el lehet felejteni.
2007. January 11. Thursday at 09:39
Nemnemnem.
Nem 321, nem 213 meg 1337ül sem, 123 és kész.
Sőt (üss) tesztrendszert én simán fellövök blank jelszóval.
2007. January 11. Thursday at 09:49
Azért ezt nem. Nálam a tesztrendszer egy olyan host, amelyen hemzsegnek a virtuális gépek: w2k3 AD+E23k org, W2k3 AD+E2k7 org, tesztkliens, ilyen cluster, olyan cluster… ezek fixen lógnak a céghálón. Ez nem olyan teszt, hogy lemegy egy vizsgálat, aztán gyalu. A magam részéről meg azt preferálom, ha a teszt során én cseszem szét a rendszert, nem egy hivatlan versenyző.
2007. January 11. Thursday at 12:34
Ennyire nem bízol a kollégákban? :-)
2007. January 11. Thursday at 12:50
Hát, ennyire. Nagy cég vagyunk.
2007. January 17. Wednesday at 23:39
Gihihi…
http://www.dilbert.com/comics/dilbert/archive/dilbert-20070117.html