Date2007. January 05. Friday

Furcsa minta a valóság szövetében

Van a Határ-úti aluljáróban egy hajléktalan, a Rádióhangú. Torzonborz, lepusztult alak, aki időnként kiáll a lépcső mellé és gépies hangján prófétaként szónokol.
Ma reggel is ezt tette, pontosabban ma reggel léggitározott inkább a botjával és énekelve adta elő a mondanivalóját… De nem ez volt az igazán furcsa rajta, hanem a kinézete: habár ugyanaz az ótvar ruházat volt rajta, de a szakálla ápoltra volt vágva, a haja pedig frizurára. Határozottan ember formát faragtak ki a torzonborzból.
Ilyen apróságon is múlik.

Bátorítani tudni

Őrzök egy nagy tanulságot abból az időből, amikor a Webcomics csapat tagjaként én is hozzájárultam az Internet grafikus környezetszennyezéséhez.
A felállás a következő volt: mindenki kapott egy oldalt, mely oldalba fixen be volt linkelve egy grafika URL-je. Az már a rajzoló feladata volt, hogy ezt a grafikát a saját tárhelyén frissítgesse. Voltak, akik naponta rajzoltak újat, voltak, akik hetente – és voltak, akik évente. Minden oldalhoz tartozott egy fórum, ahol a rajzoló fogadhatta a kritikákat illetve a dícséreteket.
Ami engem a legjobban megfogott ebben a közösségben, az maga a közösség volt. Durván százan voltunk, abszolút kezdők, vérprofik(1) vegyesen – de mindenkiben megvolt a szándék, hogy a _másik_ rajzolót húzza felfelé. Nekem olyan sokszor ott volt a számom egy-egy rajz láttán, hogy finoman közlöm az illetővel, nem szégyen az, ha valakinek kapanyélhez tervezték a kezét. Aztán mégsem. Ellenben a többiek elkezdték dícsérni azokat az elemeket, melyek jól sikerültek. Ha ez abból állt, hogy egy baromi szar rajzban sikerült az alkotónak egyenes oldalú asztalt alkotnia, akkor gratuláltak neki az egyenes vonalhoz. És ez működött. Minél több önbizalma volt valakinek, annál bátrabban rajzolt. Tehetségesebb rajzoló nem lett ugyan belőle, de ahhoz, hogy valaki igazán humoros karikatúrákat rajzoljon, egy kicsit el kell engednie magát, lazának kell lennie a közönség előtt – és legfőképpen bátornak. Felvállalni akár rázós poénokat is. Mindez önbizalom nélkül nem megy.
Élvezet volt látni, hogy közepes rajzolók hogyan húzták fel egymást odáig, hogy néhány ember végül megtalálta a hangját és határozottan élvezhető karikatúrákat kezdett szórni.

Az elv érdekessége a fonák hozzáállás volt. Akik ugyanis profiként remek rajzokat szórtak, ők már több kritikát kaptak, mint dícséretet. Nekik ugyanis már nem volt szükség önbizalomnövelésre, náluk már volt bőven. Ők már megtalálták a hangjukat. Náluk sokkal fontosabb volt, hogy a kritika tényleg kritika legyen, azaz javító szándékkal azt emelje ki, ami nem sikerült annyira jól.
Azaz a közösségi légkör olyan volt, hogy a gyenge rajzokat dícsérgettük, a kiválóakat meg lehúztuk. És az elv remekül működött.

Apropó, tudta valaki, hogy Stephan Pastis, a Pearls Before Swine alkotója úgy a 290. szindikalizált rajza környékén hallott egyáltalán arról, hogy létezik olyan grafikai fogalom, hogy perspektíva? Scott Adams meg lehet, hogy még ma sem.
Nem foglalkoztak vele. Volt humoruk meg önbizalmuk.

(1) Ilyen nagy neveket tudnék mondani azok közül, akik valamikor itt – is – kezdték: Randy Glasbergen, Ted Goff, Adrian Raeside

Illő válasz

Ezt az írást már napok óta tologatom itt a piszkozatok között. Gyorsan kiszórom, mielőtt aktualitását vesztené.

Az államfő elmondta újévi beszédét. Nem volt benne semmi meglepő: közölte, hogy irgalmatlanul szar jelenleg a politikai légkör kis hazánkban és ha egy mód van rá, próbáljunk meg szellőztetni.
Erre jött ez a válasz:

“Nem törvényszerű, hogy brutális és drasztikus áremelések nehezítik a családok életét és nem lehet törvényszerű az, hogy a gyógyszer árának, a gáz árának, a távfűtés árának, a közlekedési jegyek árának a növekedése ilyen drasztikus mértéket ölt. Ezt semmifajta természeti katasztrófa, vagy világgazdasági válság nem magyarázza az elmúlt időszakban. Ennek kizárólag egy oka van, hogy Gyurcsány Ferenc és kormánya nem a közt szolgálta az elmúlt időszakban” – mondta Szijjártó Péter a Fidesz szóvivője. Hozzátette: a koalíció a kormányzás helyett a hatalom megtartására törekedett.

A szóvivő szerint 2007-ben az embereknek már a “hazugságadót” is meg kell fizetniük. A Fidesz egyetért azzal is, hogy az embereknek ne csak a választások idején legyen joguk kifejezni véleményüket azokról a kérdésekről, amelyek jövőjüket érintik. Az államfő “adok-kapok politikai színházra” vonatkozó gondolatával kapcsolatban Szijjártó Péter elmondta: az “intenzív politikai hangulatot” az okozta, hogy Gyurcsány Ferenc morális válságba sodorta az országot.

Lefordítom:

Köszönöm, hogy megkérdeztek. Egyben élek is a lehetőséggel és újból felsorolom jelenleg aktuális hívó/uszító szavainkat.

Nna, ez az, ami nem válasz. Ez együgyű, ostoba propaganda. Nem mondom, erre is szükség van a maga helyén… de most az egyszer el lehetett volna tekinteni tőle. Hiszen pont az volt a kérdés, hogy miért van annyi együgyű, ostoba propaganda.

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑