Támasztom a Nagyvárad-tér metrólejáratán a korlátot, várom a nagylányt, hogy menjünk CT-re. Közben természetesen blogolok a palmtopba. Ősz hajú férfi, sapkában, konzervatív fekete szövet télikabátban.
Megérzem, hogy valami történik. Boldog mosollyal felém szaladó fiatal nőt látok, ahogy felnézek. Meglátja az arcom, meglepődik, majd megfordul és erőltetett nyugalommal elsétál.
Mibe keveredtem?
2006. December 30. Saturday at 16:43
Kérdezd meg a lányod, hogy miért nem volt hajlandó felismerni :)
2006. December 30. Saturday at 22:18
Eh, nem. :)
A lányom fekete cuccokban jár, ez az ismeretlen hölgy viszont fehér dzsekiben volt.
2007. January 23. Tuesday at 09:22
Jozsi, en egyszer ugyanigy jartam faterommal, meglatom az utcan: – Apu-apu! (setal tovabb, semmi … ) – Apuuuu!
(megfordul … ez a fater … de megse) -Ja, szia Keresztapu! (egypeteju ikrek, raadaskent eppen “ugyanugyoltozos” idoszakuk volt)