Azt hiszem, az a legjobb, ha kiírom magamból.
Ma voltunk a leánnyal Neurológián. Még nyáron kezdődött, egyszer csak minden előzmény nélkül elsírta magát. Mint kiderült, olyan erős fejfájás kapta el, hogy nem bírta elviselni. Aztán elmúlt. Erre a héten elkapta egy olyan roham, hogy az iskolából is hazazavarták. És ez a fájás már nem akart elmúlni – pontosabban csak több nap után szelidült le.
Ma az orvos kikérdezte, adott néhány életmódváltási ötletet, írt fel egy általános megelőző gyógyszert, illetve elküldött minket további vizsgálatokra. A szemfenéktükrözés negatív lett, a szemész a szemüveg-nem-viselést is kizárta, mint okot. 28-án megyünk CT-re. Egyszer már voltunk, pár évvel ezelőtt a fülészt is zavarta a vissza-visszatérő fájás – melyet akkor fülpanaszként azonosítottunk. Akkor nagyon be voltam tojva, mit találnak – most már egy csöppet rezignáltabb vagyok. De csak egy csöppet.
Az orvos elsőre ún. nem típikus migrént diagnosztizált. Ez nyilván nem öröm… de a többi lehetőséget is mérlegelve még nem is olyan nagy tragédia.
A mai élmények fényében azért megint tudnék rúgni néhányat az egészségügybe… de valahogy nincs kedvem.
Inkább írok a jó hírekről.
Jelenleg két ingatlanügyletünk folyik párhuzamosan. Az egyik, a biztos, az az, hogy szeretnénk megvenni egy sorházrészt. A másik, a lassabb folyamat, hogy szeretnénk eladni a saját lakásunkat.
December 15-ében húztam meg a határt. Azt mondtam, hogy aki bújt, bújt: aki addig jön és valamilyen formában elkötelezi magát, azé a lakás. Ha addig nem jön senki, akkor áthidaló hitelt veszünk fel a régi lakásra, vásárlási hitelt az újra és így szerezzük meg a kecót. Szépen be volt gerjesztve az ügyvéd 18-ára, az adásvételi aláírása 22-ére, a hitelkérelem beadása 27-ére. Minden az utolsó pillanatban, persze, ahogy kell. (A bank az idén beadott kérelmekre nem is kicsi kedvezményt ad.) Hirdetés is 15-én jelent meg utoljára, az ingatlanközvetítőknek is szóltam, hogy 15 után leállunk.
Ezek után 16-án kaptam egy telefont, egy idősebb hölgy hívott, hogy az interneten(!) talált rá az adatainkra, megnézné a lakást. Nos, a megnézés alighanem enyhe kifejezés arra, amit csinált. Kis jegyzetfüzettel gyakorlatilag kétórás interjút csinált, a legapróbb szögig kikérdezve mindent. Aztán a végén alkudoztunk egy cseppet – nem túl erőszakosan, de pont annyira harcosan, hogy a végén mind a ketten elégedettek lehettünk a végeredménnyel. Végül nem mondtak semmit, csak azt, hogy egy héten belül visszaszólnak. Ettől én még hétfőn elmentem az ügyvédhez és elindítottam a vételi szerződést, mintha semmi sem történt volna. Aztán délután jött a telefon a hölgytől, hogy még egyszer kijönnének. Meg is tették. Egy újabb másfél órás beszélgetésen szedtük szét csavar mélységig a lakást, miközben a gyerekszobában Dóri kinlódott. Lementünk a pincébe, felmentünk a padlásra. Végül a hölgy szóban kinyilvánította, hogy meg szeretnék venni a lakást – én pedig szóban kinyilvánítottam, hogy el szeretnénk neki adni. Január első felében kötjük meg az adásvételi szerződést és azért az árengedményért, melyet adtam, biztosítják, hogy az új lakás átadásáig bent lakhassunk. Elkiabálni persze nem akarom, tudom, hogy egy adás-vétel csak akkor biztos, ha a vevő mindent kifizetett, az eladó meg mindent átadott – de ez a szóbeli ajánlat mindenképpen megnyugtató.
Természetesen ment a telefon az ügyvédnek, hogy fékezzen, ment a másik telefon az eladónak, hogy szerződéskötés elhalasztva január második felére. Szegények, ők se bánták: az eladó felesége a múlt héten kapott infarktust, ebből szerencsésen kilábalt, de mivel cukorbeteg is, a szívroham szétzilálta a cukorháztartását és most azért van kórházban, hogy visszaállítsák az egyensúlyt.
Most gondold el, ezek a jó hírek.
Persze annyira nem is rosszak. Senki sem halálos beteg, remélhetőleg záros határidőn belül mindenki felépül. Emellett van egy szóbeli megállapodásunk a lakásunk eladásáról és egy másik szóbeli megállapodásunk az új lakás megvásárlásáról. A kiköltözés/beköltözés átmenetek mindenki megelégedésére egyeztetve vannak. Szvsz lehetünk optimisták.
Mindenesetre, hogy így alakultak a dolgok, elindítottam egy régi elképzelésemet a megvalósulás rögös útján. Már pár éve azon agyalok, hogyan tudnánk kilépni, így Karácsony táján, a magáról és az ünnepről megfeledkezett civilizázióból. Az eredeti elképzelésem az volt – és istenbizony, egyszer tényleg meg is csinálom – hogy bérelünk egy abszolút komfortmentes faházat Finnországban – vannak ilyenek, bagóért – ahol magunknak vágjuk a fát, éjfélkor a magunk vágta lékben fürdünk a befagyott tóban, nagyokat sétálunk az örök hó és az ezer tó birodalmában – és egyáltalán boldogan vesszük tudomásul, hogy belátható távolságon belül rajtunk kívül csak állatok élnek.
A karácsonyi idióta konzumálásra költött pénzhez alig kellene hozzátenni, hogy megcsinálhassuk.
Persze, nem most. De az első lépést így ad-hoc is megtehetjük: gyorsan telefonáltam Norbinak, a kedvenc apartmanunk éppen szabad volt 25-27 között – így megragadom az alkalmat, hogy mindenkivel tudassam: lelépünk ebből a városból és elmegyünk a világ végére (természetesen erdőbe) és valószínűleg jól fogjuk érezni magunkat, szigorúan csak magunk társaságában. (Őszintén szólva, egy ideig gondolkoztam valami wellness megoldáson is, de aztán csak visszatértem ahhoz az alapállásponthoz, hogy nincs annál jobb wellness, mint amikor egész napos erdei csavargás után az ember hazaér, lerúgja a bakancsot és kihúzódik a ház mellett rakott tűzhöz és bor mellett kolbászt sütöget nyílt lángon, majd utána hajnalig kártyázik a családdal, leszarva a híreket, a tévéműsort és mindent, ami elektronikus.)
2006. December 21. Thursday at 22:37
“és egyáltalán boldogan vesszük tudomásul, hogy belátható távolságon belül rajtunk kívül csak állatok élnek.”
Ehhez miért is kell kimenni Budapestről?
2006. December 21. Thursday at 22:41
Mert azok nem humanoid állatok.
2006. December 22. Friday at 00:09
Remélem, hogy a többi vizsgálat sem mutat ki semmit, mert bár a migrén kutyadolog, de mégsem más.
2006. December 22. Friday at 00:25
A migrén-teóriával kapcsolatban az a gondom, hogy akármennyire is nézek szét a rokonságban, sehol nincs senki ilyen nyavalyával. Márpedig úgy tudom, ez leginkább örökölhető.
Most egyelőre bízunk az életmódváltásban. És persze a negatív CT leletben.
2006. December 22. Friday at 09:02
Nálunk migrénje az egész családban egyedül az öcsémnek volt, gyerekként nagyon súlyos, még a lesötétített szobában is túl világos volt neki, hányt rohamkor, stb. AZtán felnőttként tkp. kinőtte. Ma már nagyon-nagyon ritka.
2006. December 22. Friday at 09:05
Esetleg autogén tréning nem lenne jó neki? Ez egy relaxációs technika, semmi kuruzslás, semmi varázslat, alapvetően biológia. Azt meg tudnám neki tanítani januártól. Tanultam, a megtanítás szintjén értek hozzá.
2006. December 23. Saturday at 23:57
Álatok, erdő, hideg, favágás – minek ehhez Suomiba menni? Vegyetek valami hegyi tanyát bagóért, még repülni sem kell.
2006. December 24. Sunday at 00:09
Világot látni.
Ember, ilyen hozzáállással nem is lenne érdemes elutazni sehová. :-)
2006. December 24. Sunday at 15:30
Világot nem úgy kell látni, hogy a jegesmedve lefagyott ánusza mögött lemakettezed az esztergomi birtokom funkcionalitását :)
2006. December 24. Sunday at 16:14
Bármennyire is úgy gondolod, hogy ugyanolyan a téli este Esztergomban vagy a sarkkör környékén, szerintem nem.
Az ott levés értékéhez nagyban hozzájárul az odajutás élménye is.
2006. December 30. Saturday at 00:37
Mi volt a CT-n? Minden oké? Napok óta ezen jár az eszem, nagyon drukkolok!
2006. December 30. Saturday at 10:31
Én se vagyok túl nyugodt… de még nincs semmi hír, se pro, se kontra. Eleve egy nap, mire előhívják, egy nap, mire eljut az orvoshoz, közte itt van a hosszú hétvége… kedd délután tudom leghamarabb felhívni az orvost.
2006. December 30. Saturday at 11:25
Atyaisten, hol voltatok CT-n?! Mi az, hogy egy nap míg előhívják? Kb. annyi, mint egy röntgen (mert hogy az is), percek alatt megvan. És hogy hogy nincs ott az orvos helyben? Napokat várunk a kiértékeléssel?!? Ez nem szórakaténusz, ha gáz van, másnap a sebésznél kell kezdeni a napot (sajnos tapasztalatból tudom). :-( Eszem megáll, mi történik ebben az országban? Szorítok nektek tovább.
2006. December 30. Saturday at 11:41
Eddig kétszer voltunk CT-n, egyszer Kerepes környékén, egyszer a Heim Pálban. Mind a kétszer a következő napra igérték a felvételt. Most különösen szarul jött ki, hogy a vizsgálat a két ünnep közé esett (csütörtök, késő délután) – az orvos meg legközelebb csak a jövő héten lesz.